Az egyik vegyes túraautó verseny rajtját a boxutcából néztük, ami elég ász volt. Nem beszélve arról, hogy két perccel az indulás előtt még a rajtrácson fotóztam az autókat. Már nekem volt kínos, hogy ott lábatlankodok, de azért jó érzés, hogy nem zavartak el. Szerintem, ha a Forma 1 előtt is így bemehetne minden érdeklődő a rajtrácsra, soha nem tudnák elkezdeni a versenyt az ott nyomorgó embertömegtől. Ez meg amellett, hogy ingyenesen látogatható rendezvény, még ilyen emberközeli is. Persze a boxokba is be lehetett menni, ahol az autókat készítették fel a versenyre. Egy Mitsubishinek simán el tudtuk volna csórni a padlón heverő, slick gumis kerekeit, de inkább ott hagytuk, hátha ők nagyobb hasznát veszik.
Ügyes észrevétel: Zoli figyelte meg, hogy Zsille fékjei izzanak legjobban a célegyenes végi féktávon
A két sereghajtó eszeveszett csatában állt az utolsó előtti helyért
Zoli szereti a „színesgyorskocsikat”
Hazafelé pedig Marcell kifejezett kérésére beugrottunk a csemői (vagy nyársapáti vagy ceglédi - ahogy tetszik) gokartpályára. Ott csatlakozott hozzánk a legendás gokartos újonc - nevezzük egyszerűen Bélának -, akivel nemrég ismertettük meg ezt a szép sportágat, és teljesen begőzölt tőle, azóta mindig gokartozni akar. Mi Zolival ezúttal nem mentünk, hanem kívülről szemléltük az eseményeket, és csináltam róluk pár képet. Sajnos nem tudtam megörökíteni azt a pillanatot, amikor a hátsó gyors kanyarban - a pálya egyik leggyorsabb pontján - Béla keresztbe állt, a mögötte pár méterrel top szpíddel érkező Marcell pedig idő és hely hiányában belerohant. Pedig ott történt mellettem. Ijesztő erejű ütközés volt, amiben Marcell kisebb zúzódásokat szerzett. Béla, információink szerint sértetlenül megúszta a kalandot. Legrosszabbul Marcell gokartja járt: a gépet körbevevő biztonsági keret kicsit lejött a helyéről, mert a jobb oldali tartó gumibakok elszakadtak. Az eset után ugyan mindketten tovább hajtottak, de Marcell a sérült gokarttal a kör végén kiállt. Ezt látva Béla is visszafordult és megállt. Mire odaértem, nagyjából felmérték a károkat, és az úriember, akitől a gokartokat béreltük (meg akié az egész objektum) fejcsóválva mondta, hogy ez bizony tízezer forintos kár, nem beszélve a sok munkáról. Ráadásul a két leggyorsabb gokart... (Bár később Marcell emlékeztetett, hogy ha kérdezzük, hogy melyik a leggyorsabb, mindig azt mondják, hogy egyforma mind...). Szóval a nap zárásaként a srácok sikeresen lenulláztak egy gépet :) Ráadásul a gokartos néni kilátásba helyezte, hogy Marcell és Béla (akinek az öccsét a legutóbbi ottjártakor elnevezték „Romboló Fiú”-nak - hozzáteszem, jogosan, de ez már egy másik történet) szóval hogy Marcell és Béla ezentúl csak külön-külön, egyedül körözhetnek, ha vissza mernék tolni a képüket még egyszer :)
„Gyerekek, azt kell megérteni, hogy a gokart az egy veszélyes üzem”
Negatív mérleg: tízezres kár és fél napos javítás - nem olcsó mulatság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése