Nagyon különlegeset álmodtam az elmúlt éjjel: gyerekem született. Soha még csak hasonló álmom sem volt (mondjuk mi lehet ehhez hasonló?), úgyhogy elég furcsa érzés kerített hatalmába. Nagyon örültem neki, csodálatos kisbabát vehettem a karjaimba. Jó érzés volt vigyázni rá, ringatni és betakargatni, mikor elaludt. Hanem amikor felébredt, igen elcsodálkoztam. Tisztába kellett volna tenni, de épphogy hozzákezdtem, beszélni kezdett:- Ugyan, hagyd csak, majd én elintézem.
- Tessék? - kérdeztem a döbbenettől ledermedve. Mert ugye - álom ide vagy oda - nem hétköznapi dolog, hogy egy újszülött kisbaba beszéljen.
- Nem várhatom el tőled, hogy utánam takaríts! - mondta határozottan.
Nahát, milyen okos kiskölyök! Örömmel vettem tudomásul, hogy rám hasonlít. Azzal kicserélte a saját pelenkáját, pedig még felülni sem volt képes. De beszélt, méghozzá milyen értelmesen! Jól megértettük egymást. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése