A hétvége legjobban várt eseménye Juhász Peti barátunk szombat esti születésnapi zsúrja volt. Jelentőségéről legyen elég annyi, hogy a Fefe ezért szakította meg siófoki programját és jött haza.
Miután a Fefét hazahoztam a vasútállomásról és beszéltem a Popival a további programokat illetően, 6 órás indulásban egyeztünk meg. Ez kicsit tolódott, mert beugrottunk még némi innivalóért a Tescoba, de háromnegyed 7 felé sikerült elindulni. A Juhász-rezidenciára érve a szokásos kép fogadott: Krisztián húst sütött, a többiek pedig mindenfelé lézengtek, pohárral a kezükben. Mi is beálltunk a sorba, de a Feró még elvitte a cuccainkat a nyaralónkba, mivel mi ott aludtunk. A kaja nagyon finom volt, külön ki kell emelni a Judit által készített tésztasalátát, Nóri almás sütijét és persze az összes húst, köztük a baconbe csomagolt májat is. 
Nóri a sütivel kapcsolatosan két kulisszatitkot is megosztott: egyrészt most sütött először ilyet, másrészt pedig süteményt soha nem rontott még el. Bár süteményt én sem rontottam még el, de - kitalálták - nem is sütöttem még soha.Az este vidáman telt, egyszer a Bobika is tiszteletét tette két haverja kíséretében. A fordulat akkor történt, amikor hirtelen elkezdtem csuklani, ami sehogy sem maradt abba. Ezért lefeküdtem egy kicsit egy ágyra, hogy elmúljon. Ez eredményre is vezetett, de közben elaludtam egy kicsit, és onnantól kezdve olyan álmos voltam, hogy úgy döntöttem, inkább nyugovóra térek. El is indultam haza, bár korán volt még. Út közben viszont ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy elnézzek a Bobikáék felé. Mivel már elég tisztességes távolságból hallottam a hangjukat, úgy gondoltam, hogy valami hatalmas banzáj vár, ehelyett csak pár jókedvű ittas fiatalt találtam ott.
Persze megitattak velem egyből valamit, ami azóta sem tudom, hogy mi volt, de nem esett jól, illetve már nem kellett volna. Közvetlenül ez után megdöbbenve vettem észre, hogy számítógépen - ami a zenét szolgáltatta - Windows Vista fut, a Winamp pedig félig átlátszó volt. A számítógép tulajdonosa kérdésemre elmondta, hogy neki semmi baja a sokat szidott Vistával, és eddig még csak egyszer fagyott le. A kis kitérő után szerencsésen megérkeztem a nyaralóba és lefeküdtem aludni, hogy aztán reggel arra ébredjek, hogy a Zoli „ajjaj” felkiáltással lemegy a fürdőszobába. Ezt egyébként később még egyszer megismételte. Véglegesen azonban arra ébredtem fel, hogy a szomszéd bácsi beröffentette a motoros sövényvágóját és legyalulta az udvarukban lévő bokor tetejét. Amikor lementem, a következő párbeszéd hangzott el köztünk a szomszéddal:- Szevasz!
- Jó reggelt!
- Reggel?
- Hát... nekem még az van.
- Ja, akkor bulizni voltatok?
- Igen, olyasmi.
Nem, mint ha érdekes lenne, de leírom már.
Ezután összeszedtük a cuccunkat és elindultunk haza. A Zoli nem érezte túl jól magát, de szerencsére nem nyomott entert az út során. Egyszer mégis megálltunk két percre, de csak azért, mert pipacsot akartam fényképezni. Ekkor nyomtam az utolsó képet is, amin jól látszik, hogy a Feró meg a Popi mennyire voltak frissek ma reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése