Váratlan csütörtöki fotózás paranormális természeti tevékenységgel

Bizony, az utóbbi napokban rendkívül jó fényviszonyokkal örvendeztetett meg minket a természet, csak éppen nem használtam ki, amit részben időhiány, részben mások időhiánya, de legfőképp a lustaságom okozott.
Ma este fél 6 felé viszont egyszer csak megkérdezte Ági, hogy nem megyünk-e el fényképezni. Hohó, dehogynem! Örültem az ötletnek, úgyhogy fél óra múlva már úton is voltunk az általam legközelebbinek vélt pipacsmező felé. Igen ám, csakhogy a pipacsmezők idén valahogy nem alakultak ki akkora terjedelemben, mint szerettem volna. Sőt, a tervezett helyen sem volt olyan mennyiségben, hogy érdemes lett volna ott próbálkozni. A kocséri úton haladtunk egyébként, ideális helyszínt keresve.

Aztán egyszer csak egy zseniális területre értünk: aranyló búzamező, a közepén egy romos kis épület. Az ég kezdett beborulni, úgyhogy gyorsan csináltunk pár képet. Az esőfelhők gyorsabban jöttek, mint gondoltam, de ekkor csoda történt: a Napot rég eltakarta volna már a felhő, de úgy látszott, hogy megvárja, míg végzünk. Hihetetlen volt, a felhő középen kettészakadt, jó hosszan, mint ha a Nap hasította volna ketté. Úgy gondolom, azért jött létre ez a rendkívüli jelenség, hogy a természet a kedvünkben járjon. Más értelme nem lett volna. Aztán mikor már tényleg extrém paranormálissá vált volna a helyzet, csak elhalványult a nap fénye, úgyhogy mentünk is tovább.

Kitaláltuk, hogy menjünk el Tiszakécskére, ha már majdnem félúton járunk. A gondolatot tett követte (pedig utálom ezt a sablonos kifejezést), és 20 perc múlva ott is voltunk. Lementünk a Tisza-partra, ahol a különböző parti bódékon mesterek dolgoztak a nyári szezonra készülve. A Tisza egész lent van, pedig 2000-ben ilyenkor még a diszkó lábazatát mosta a víz. Persze idén nem esett csapadék sem nagyon (csak mostanában), úgyhogy nem volt miből árvíznek lennie. A legnagyobb változás, hogy korrekt kis járdát építettek a diszkótól a partig, aminek ugyan nem tudom mi értelme van, de biztos hasznos. Mondjuk sáros időben a járdán haladva kevésbé lesz sáros az ember cipője. De amúgy... ugyanúgy be fogja lepni a por, mint a part többi részét, a homok meg majdnem olyan kemény ott úgyis, mint a beton. Nyilván nem tudták másra költeni a pénzt.

Na, nem is ez a lényeg, hanem hogy a parton is készítettünk pár képet. Hopp, eszembe jutott még valami. A kilátó! Sajnos ezt is átalakították idénre: vaslépcsőre cserélték a régi, korhadt fa alkalmatosságot, aminek a korlátja majdnem magától kidőlt. Mármint nem Magától, kedves olvasó, hanem a saját súlyától. :)
Hú, de eltértem a tárgytól, pedig csak három képet szerettem volna mutatni. A lényeg, hogy jó kis kirándulás volt, és köszi Ági, hogy velem tartottál!