Az előbb hívott a cégnél a Tárki munkatársa, aki szeretett volna feltenni néhány kérdést. Ilyen életunt hangú emberrel még az életben nem beszéltem. Szerintem ki is fogják rúgni rövidesen, ha valamelyik felettese belehallgat egyszer egy beszélgetésébe. Íme a párbeszéd:- Tessék!
- Jó napot kívánok, xy vagyok, a Tárki Közvéleménykutató Kft. munkatársa, és banki szolgáltatásokkal kapcsolatban szeretnék feltenni néhány kérdést. Lenne rám néhány perce?
- Jó napot kívánok! Az a baj, hogy nem én vagyok az illetékes.
- Akkor tudná adni nekem az illetékes pénzügyi vezetőt?
- Tudom adni, de sajnos ő nem szokott részt venni ilyenekben.
- Azért megkérdezhetném tőle személyesen?
- Természetesen, egy pillanat türelmet kérek.
- Rendben van.
(Itt megkérdeztem gyorsan a főnökömet, hogy szeretne-e közvéleménykutatásban részt venni, és persze nem volt kedve hozzá.)
- Megkérdeztem, és még arra sem hajlandó, hogy személyesen mondja meg, hogy nem érdekli.
- Akkor üzenem neki, hogy nagyon kedves.
- Köszönöm szépen, át fogom adni neki. Viszonthallásra!
- Viszonthallásra.
Egyébként utálom a direkt marketinget, és az ilyen közvéleménykutatós meg segítségkérős telefonálókat. Azért nem is voltam kedves ezzel sem. Minden nap felhív minket valami ilyen.
Ilyet pedig nem szabad mondania, hogy „üzenem neki”, akkor sem, ha azt üzeni, hogy kedves. A hangjából mondjuk lehetett érezni, hogy a „kedves” szóhoz társított gondolata olyan negatív jelentést hordozott, amit ha kimondott volna, tényleg nyomban kirúgják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése