2008. szeptember 20.

Monza és Monaco

Erről a két városról minden egészséges embernek a Formula 1 jut eszébe. Ha pedig hozzáteszem, hogy Gabi mostanában járt ott, akkor csakis autósportról lehet szó.

Az a helyzet, hogy amikor megismertem Gabit - jó régen volt már -, körülbelül annyit tudott az F1-ről, hogy a piros autók a Ferrarik. Esküszöm, nem akartam, de valahogy megfertőztem a sportág iránti rajongásommal. A dolog odáig fajult, hogy Gabi már évek óta rendszeresen kilátogat Monzába is, hogy a Ferrari fanatikusok mennyországából kísérje figyelemmel a versenyt. Idén sem volt ez másképp, de ezúttal hosszabb időre ment, hogy egyúttal szétnézzen még pár helyen. A felső kép Nizzában készült, és azt hiszem, a második is.

Persze tudom én, hogy nem ez volt a legfontosabb úticél. Hanem Monaco!

Igen, ez már a legendás miniállamban készült. Látszik is rajta, nézzék meg, még az Astrán is gyári felni van. Egyébként ez az F1-es pálya célegyenese, a háttérben pedig az első kanyar.

Na de Gabi! Nem érzed szentségtörésnek, hogy egy beültél egy Mercedesbe? Még akkor is, ha maga Fangio ajánlotta fel az ülését.

Valamikor a '90-es évek második felében lerohadt itt egy F1-es autó. Azóta kicsit belepte a kosz. Vagy el tudják képzelni, hogy Monacoban tényleg szobrokat emelnek versenyautóknak?

Ugorjunk most Monzába, a verseny utáni tiszteletkör végéhez.

Itt éppen arra várnak az emberek, hogy betódulhassanak a pályára. Gabi persze az elsők között jutott be. És erről még videófelvételt is készített. Zseniális:

A rohanás után még arra is volt energiája, hogy - bár sípoló tüdővel - elmondja: arra kell vigyáznia, nehogy a tömeg benyomja majd a pódium alá, mert akkor nem fogja látni a díjátadást. Főleg, hogy elég sokan jönnek. Erre pedig ilyenkor reális esély van, mert Monzában a pálya fölé nyúlik a levegőben a pódium, hogy a nézők minél közelebb kerülhessenek az ünneplő pilótákhoz. Aki pedig alá kerül, az tényleg nem lát semmit.

Gabi viszont látott. Méghozzá milyen remekül. Nem gondoltam, hogy a tömegből ilyen jó képeket lehet készíteni. Minden elsimerésem! A képen Vettel, aki életében először állhatott dobogón, ráadásul mindjárt a legmagasabb fokán. Mellette a Toro Rosso csapatfőnöke és résztulajdonosa, Gerhard Berger, aki nyilván felidézte azokat a pillanatokat is, amikor versenyzőként nézhetett le így a rajongóira.

A tévében is mutatták, hogy valaki felnyújtott egy transzparenst, amit a pilóták alá is írtak.

Nos, ő volt az a srác. Milyen jó fej, nem? A lepedőre írt felirat: „Kedves autóversenyzők, légyszi, adjatok egy autogrammot!”

A hivatalos díjátadás után Jean Alesi invitálja Gabit a halandók számára amúgy elérhetetlen parc fermé-be, ahol a csapatok főhadiszállásai találhatók: „Gyere, ünnepeld velünk a kis Vettel győzelmét!”

Örömmámorban a Toro Rosso legénysége. Bár ezen a képen javarészt riporterek és fotósok láthatók. A német Bild c. újság másnap Wir haben einen neuen Schumi” (Új Schumink van!) főcímmel jelent meg.

Gabi hagyományt teremtett abból, hogy akárhányszor Monzában jár, mindig megörökítteti magát az Enzo Ferrari utcában. Remélem, még sok ilyen kép készül majd. Talán az egyiken egyszer én is ott leszek...

Nincsenek megjegyzések: