A titkos orosz bázis felfedezése II.

Nem szeretném sokáig húzni, a történetet, mivel a második fele már nem lesz olyan izgalmas. A lényeg, hogy ahol bementünk, távoztunk is, hogy újra megpróbáljuk a főbejárat felől, hátha valaki odajön a kutyaugatásra.



Nagy mákunk volt, mert az oda vezető úton találkoztunk egy úriemberrel, aki épp kifelé jött. Szóba elegyedtünk vele, és elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk. Mivel nem igazán mutatott hajlandóságot rá, hogy beengedjen, igyekeztünk tovább puhítani, de nem állt kötélnek. Viszont a beszélgetésből kiderült, hogy a feleségével bent élnek, ők vigyáznak a bázisra. Mivel az úr sietett, elköszöntünk tőle, és egyből mentünk a kapuhoz. Dudáltam párat, és szerencsére erre kijött a felesége, akinek szintén elmondtuk, hogy csak azért jöttünk, mert szeretnénk fotózni néhányat.



A néni engedékenyebb volt, így beengedett minket. Sőt, végigkísért, és megmutatta a lényegesebb dolgokat. Mint például ezt a sárga épületet, ahol a tisztek laktak.



Igazi szocreál építmény, dehát milyen is lehetne. Az ajtaja azért van eltorlaszolva, hogy az udvaron lévő állatok - csirkék, kutyák, bárányok - véletlenül se menjenek be.



Belülről ismerős kép fogad. Nagyon hasonlít a kecskeméti volt laktanyához. Ugyanúgy kifosztva, ugyanolyan lerohadt állapotban. Ahol a tető beázik, már a falaknak sincs sok hátra. A falakon kívül amúgy nincs is más, ha véletlenül van még valamelyik mellékhelységben wc csésze, az száz százalék, hogy össze van törve.



A lakásokhoz vezető lépcsőház. A kinti fa ágai már elkezdték az épület meghódítását.



Ez volt a konyha, ahonnan a katonák az élelmet kapták. Ennek már teteje sincs, de a csempék néhol meglepően jó állapotban maradtak.



Na, mi lehet az a fehér felület a túlsó falon? Igen, ott volt a mozivászon. Bár az is lehet, hogy csak simán a falra vetítették a filmeket az orosz katonáknak a szomszédos kis helységből.



Ha pedig a szórakozásnál tartunk, meg kell említenem a gőzfürdőt is. Ez pedig a mellette lévő kis medence, amiben a forró gőz után lehűthette magát az ember.



A gőzfürdő kazánháza. Természetes fény híján ebben a helységben olyan sötét volt, hogy még a helyet megmutató hölgy sem tudta igazán hogy néz ki világosban. Hála a fényképezőgép vakujának, most ezt is megtudhattuk. A régi kazánt rendesen elkezdte emészteni a rozsda.



Na, ezt nem tudom, mi. A hölgy szerint vécé, de egyértelmű, hogy nem az. Legalábbis nem tudom elképzelni róla. Inkább az tűnik valószínűnek, hogy a kis elválasztófalakon lévő lyukakon keresztül talán valami cső futhatott. De hogy az mi lehetett, vagy ha nem így volt, akkor mi célt szolgált ez a helység - fogalmam sincs. Ha valaki sejti, megírhatná kommentben.



Ez viszont biztos, hogy vécé. Nem lehetett valami kényelmes.



Lőszerraktár az erdőben. Marha nagy a terület, ahol elhelyezkednek. Jópár ilyen nagy raktár van szerteszét, nem is lehet könnyen összeszámolni őket. De tíz-húsz között lehet valahol a számuk.
A legenda szerint volt itt titkos, részben föld alatti repülőtér. Nos, ez úgy tűnik, nem igaz. Viszont tény, hogy van egy szélesebb völgy a dombok között, ami talán elég széles és hosszú volt ahhoz, hogy egy kisebb repülő leszálljon.
Beszélnek titkos alagútrendszerről is, ami a városba vezet. Erről a hölgy annyit mondott, hogy talán létezhet, de a bejáratait biztosan betemették, úgyhogy erről már csak olyan emberek mesélhetnének, akik szolgáltak itt.
Tényleg jó lenne, ha valaki mesélne erről a helyről. Kár, hogy elég kevés esély van rá...