Amikor nem minden tuti

Elnézést, hogy mostanában kicsit szótlan vagyok. Ennek két oka van. Az egyik, hogy elég sok a munkám. Van, aki ilyenkor azt mondja, hogy hála istennek, és tulajdonképpen igaza is van. Csakhogy emiatt nem marad már energiám a blogolásra. A másik, fájóbb pont, hogy nő a bölcsességfogam, és ez elég kellemetlen érzést okoz. Aki olvasta a tavalyi cikkemet ami szintén fogászati jellegű volt, az tudhatja, hogy mit jelent ez nekem. A kínok kínját. Nem is a fájdalom, hanem a félelem a fogorvostól, és a félelem az ismeretlentől az, ami elrettent.
Most egész jól elvagyok napi 3 Cataflammal. Reggel, délben, este egy szem, és abszolút nem érzem, ahogy a félig kinőtt fog épp trancsírozza szét az ínyemet, helyet követelve magának. Amúgy meg csak annyira fáj, mint ahogy az fájna, ha az ember át tudná harapni a saját ínyét.
Persze már hallom is ahogy kórusban mondják, kedves olvasók: fogorvos.
A fogorvos bizony már tavaly jelezte nekem, hogy ezzel a fogammal gondok lehetnek majd, mert talán nem lesz elég helye, és akkor - szó szerint idézem - ki kell vésni. Ez annyira megnyugtatott, hogy csak azt tudtam válaszolni a doktor úrnak: ha problémám lesz a bölcsességfogammal, tudom, mit kell tennem. Felmegyek valami jó magas épület tetejére, és a mélybe vetem magam. Ha a természet ilyen tökéletlen, hogy az ember leghátsó foga esetenként nem tud kinőni, mert nincs helye, és ez ilyen fájdalommal jár, akkor engem az emberi létforma oly mértékben kiábrándít, hogy nem látom értelmét a folytatásnak. Na, azért ne aggódjanak, illetve ne reménykedjenek - az életösztön ilyenkor azért mindig közbeszól. Ma már felderengett bennem, hogy esetleg önszántamból elmegyek mégegyszer fogorvoshoz. De aztán eszembe jutott, hogy mi várna ott rám.
Három variációt tudok elképzelni:
- a fogorvos kivési (bele se merek gondolni, hogy mehet ez, ha tényleg van ilyen)
- műtéti úton kioperálják a bölcsességfogamat
- nem operálják ki, csak egy kicsit metszenek az ínyemen, hogy legyen helye a fognak
Az utóbbi változatot tartanám a legvalószínűbbnek és a legelfogadhatóbbnak.
Viszont, ha belegondolok, a fogam épp most csinálja magának a helyet. Nem tudom elképzelni, hogy 70 éves koromban még mindig fájjon. Viszont ha 70 évesen (már ha megérem) nem fog fájni (ha lesz még fogam), akkor nem fog fájni 1 év múlva sem. Akkor pedig pár napon belül el kell, hogy múljon. Ugye?
Félek, miért is tagadjam. Ráadásul már csak 1 darab Cataflam tabletta áll rendelkezésemre. Hogy utána mi lesz? Hamarosan megtudják. Csak önöknek legalább nem fog fájni.