Haladjunk időrendi sorrendben. Anyukám tegnap (vagyis már tegnap előtt, mert ezt éjjel 1-kor írom) hazaért Kölnből, ahol nemzetközi csokikiállításon vett részt. Ahogy ilyenkor tenni szokta, most is tekintélyes mennyiségű, több mint két szatyor csokival tért vissza onnan. Kérem, ne utáljanak ezért.
A gyártók ilyenkor minta gyanánt ingyen osztogatják kis kiszerelésű édességeiket. Talán nem kell mondanom, hogy ez milyen paradicsomi helyzet a Csokifigyelő rovat részére. Ígérem, az érdekesebbekről külön is beszámolok majd. Például a dubaiból származó különlegességről, amihez foghatót soha nem ettem még. Írni fogok róla, csak előbb ki kell derítenem, hogy mi is az igazából. Felhívnám a figyelmet, hogy a képen látható csokoládék csak töredékét képzik a teljes mennyiségnek. Mégegyszer kérem, ne utáljanak.
A második, amit érdemes megemlíteni, hogy a mai szokásos pénteki pizzériai összejövetelünk nem volt mentes botrányos felhangoktól. Azzal kezdődött, hogy Tomi véletlenül összetört egy pezsgőspoharat, amikor meglökte, és nekicsapódott a mellette álló söröskorsónak.
Persze ez még nem volt baj, kértünk másikat, és minden ment tovább a maga útján. Hanem egy bő negyed óra múlva Tomi heves gesztikulálása közben meglökte az új pezsgőspoharat is, ami eldőlt és szintén összetört. Miután másodszor is megállapítottuk, hogy mezítláb itt már nem nagyon kell járkálni, a felszolgáló lány elvitte a romokat. Nem sokkal ezután - már nem tudom, hogyan -, észrevettük, hogy Gréta kólájának szavatossága 2006-ban lejárt.
Zoli a szavatossági idő lejártát vizsgálja
Gréta ennek tudatában már nem tudta jó szívvel elfogyasztani a legendás üdítőt. Ezt szóvá is tettük a felszolgáló lánynak, aki cserébe ezt a tételt nem számolta fel. Mondjuk ez volt a mi kérésünk is. Persze nincs nekünk semmi bajunk a pizzériával. Bárhol megeshet, hogy véletlenül egy elkallódott kólát visznek ki a vendégnek. Csak hát nem kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése