2008. február 11.

Télből a nyárba


Néha furcsa dolgokat kérnek tőlem az emberek. Olyanokat, amiket nem szívesen teszek meg, mert eleve hülyeségnek tartom. Például névjegykártyát, teljesen ízléstelen színkombinációkkal. Az ilyeneket nem szeretem, mert elveszi a kedvem a munkától, mivel nem lelem örömömet benne.
Aztán előfordul néha olyan kérés is, ami nem hülyeség, csak lehetetlen. Múlt héten kaptam a feladatot, hogy hétvégén össze kéne hozni valami olyasmi képet, amin van nyári virágos rét, gyönyörű zöld környezet, napsütés, ebben az idillben pedig egy kislány, a fején virágkoszorúval. Egy prospektus elejére kerülne, ami virágos kistérségünket hivatott népszerűsíteni. Szép terv, de februárban honnan vegyek virágos rétet és nyári hangulatot? Lázas (na jó, ez túlzás) készülődés vette kezdetét. Kislány hamar akadt, Norbi kollegám Fruzsi nevű kislánya személyében, aki nem is olyan kicsi lány, mert nemrég kezdte az óvodát. Virágkoszorút készített egy virágkötő. A fotózásra kijelölt napon még a nap is szépen sütött. Már csak a nyári rét hiányzott, dehát ezen nem is idegeskedtünk sokat, mert télen képtelenség harsogó zöld környezetet találni.

Norbiék kertje viszont a körülményekhez képest ideálisnak tűnt. A fű zöld, a kertben pedig egy nagy fenyőfa áll, aminek ugye nagy előnye, hogy örökzöld - vagyis télen is olyan, mint nyáron. Oké, megvan a háttér. Közben előkerültek olyan hangulatfokozó alkatrészek is, mint az alma és a körte, csak hogy a napsütéses tavaszközeli hangulatba egy kis őszt is csempésszünk, hogy aztán nyárnak hasson. Lassan összeállt a kép, amit Fruzsi bátyja, az ötéves Szabi tett teljessé. De a hangulat csak nem akart nyárias lenni. Biztos, hogy nem volt több 5 foknál, úgyhogy minden stábtag fázott rendesen. Egyedül a gyerekek nem panaszkodtak a hidegre, de persze arra senki sem gondolt, hogy majd kabát nélkül fotózzuk őket a nyári hangulat kedvéért. Apróbb problémát jelentett még, hogy Fruzsinak nem igazán tetszett a virágkoszorú, legalábbis attól a pillanattól kezdve, hogy a fejére tették. Szerencsére azért sikerült néhány pillanatot elkapni, amikor a fején volt. Egyszer úgy három másodpercre még el is mosolyodott, miután levette a fejéről a koszorút. Ráadásul ezt a pillanatot is sikerült megörökíteni. A téglás előteret a Norbi által épített pirítóhely fala adta, ez remekül bevált, ráadásul szépen el lehetett rajta helyezni a gyümölcsöket is.

Próbálkoztunk sokféle beállítással, készült vagy háromszáz kép. A tervet nem sikerült teljesíteni, de ezt nem is vártam. Maradok konzervatív felfogású: nyári képet nyáron lehet készíteni. Ráadásul kisgyerkekkel dolgozni nagyon nehéz. Hiába aranyosak, itt nagyon nagy szerencse is kell egy-egy jó képhez. Fruzsira és Szabira igazán nem is lehetett panasz, de akkor sem értem, hogy születnek olyan remek reklámfotók kisgyerekekről, amiket itt-ott lehet látni. Vagyis nagyjából értem, hogy készülnek, de vajon mennyi szenvedés árán? Ajj, nagyon sok tanulnivalóm van még.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

nagyon édesek:)
jól esett most reggel ilyet is látni.. a kis kópék;)

ClockworkRobot írta...

Az első kép tetszik az itteniek közül a legjobban. Ám még ha nem is lennének kabátban, a fényeken akkor is látszik, hogy milyen szögből süt a nap :)
Ha már februárban nyári képeket kér a megrendelő, legalább repülőjegyet adott volna hozzá :)

Névtelen írta...

ÓÓÓÓÓÓ most fedezem fel a családomat az oldalon és még egy kis cikk is van hozzá ráadásul a nevem is leírtad (helyesen és vagy háromszor), pedig csak azért olvastam az oldalt, hogy megtudjam mikor jöttél haza és miért nem jöttél dolgozni!!!! (fizu -10.000). Csak viccelek! Fényképek vannak a családomról úgyhogy.....(hé miért ilyen kevés a kép?? ...fizu -20.000)

time írta...

Sziasztok nagyon aranyosak a képek , de valahogy nekem is, hamár télből a nyárba, akkor egy repülős egyiptomi akciós út jut az eszembe :) így elsőre.