Ez itt a mai reggelim. Így nézett ki tegnap is, és tegnap előtt is. A hozzá mellékelt melegszendvicset (amit ágyba kaptam anyukámtól) nem fényképeztem le, azt benyomtam, amíg meleg volt. Ez az egy előnye van ennek a helyzetnek. Ha anyukám a közelben van, elég nyögnöm egyet, és máris érkezik a tea, frissen facsart narancslé, és hasonló finomságok. Persze a fene sem kívánja ilyenkor.
Bizony, beteg vagyok. Egészen a hét eleje óta. Annyira, hogy az ágyból is alig kelek fel. Lelkiismeretfurdalásom is volt már rendesen, hogy elhanyagolom a 'szavát. De ugye amikor az ember beteg, nem történik vele semmi olyan, amit érdemes lenne megosztani másokkal. Persze attól még kipattanhatott volna az agyamból valami, de úgy látszik, most ez sem megy.
Pedig múlt hétvégén még milyen szép volt minden. Katival meg Zolival elmentünk biciklizni (ezen most biztos sokan meglepődnek, de tényleg), és még fagyit is ettünk a jó időben. Sok olvasó feje felett nyilván most gyullad ki a képzeletbeli kis égő: hát persze, akkor fáztál meg!
Ugyan, dehogy! Egyrészt 19-20 fokban nem lehet megfázni, főleg pulóverben és úgy, hogy le sem izzadtunk. És nem lehet megfázni fagyitól sem. Legalábbis lázas biztos nem lesz tőle az ember utána 3-4 napon át. Ez kérem influenza a javából. Mindig akkor kapom el, amikor már arról szólnak a hírek, hogy kezd lecsengeni. Fekszem is vissza, hogy minél előbb meggyógyuljak.
A mostani böjtért cserébe hamarosan egy csomó képpel meg olvasnivalóval találkozhatnak majd Svédországról. Ha minden jól megy... Az orvosom minden esetre nem mondta, hogy tartós tejet már nem érdemes vennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése