Mi is történt ma? Ja, találkoztam a világ legkisebb emberével!

Be kell valljam, épp kezdtem kétségbe esni, hogy mostanában semmilyen normális hírrel nem tudok szolgálni hűséges olvasóimnak. Jön a hétvége, mégsem történik semmi különös. Délelőtt viszont elmentem sétálni, és a kultúrház előtt érdekes dologra lettem figyelmes: egy régi Audiból egy hölgy szállt ki, nagy plakáttal a kezében, amit utána egy villanykaróra erősített. A plakát a Jégcirkuszt hirdette, ami jövő vasárnap tart nálunk előadást.
Milyen nagyszerű dolog, hogy hozzánk is eljön egy ilyen rendezvény – gondoltam magamban, de nem volt időm ezen agyalni, mert utána rögtön sokkot kaptam. Az Audit nézve ugyanis észrevettem, hogy a volánja mögött nem más ül, mint Pityu. Az a Pityu aki a Jégcirkusz főszereplője, és egyben igazgatója is. És az a Pityu, akit a világ legkisebb embereként tartanak számon.
Miután a hölgy rögzítette a plakátot, ült is be az autóba, és haladtak tovább. Innentől kezdve viszont tudtam, hogy addig nem fogok megnyugodni, amíg meg nem találom őket. Szerencsére bő tíz perc múlva újra felbukkant az Audi egy kicsit arrébb, és akkor hiénaként rávetettem magam a témára.
A hölgy, akiről később megtudtam, hogy Pityu felesége, egy újabb plakátot helyezett ki éppen, amikor odamentem hozzá, hogy szeretnék írni róluk. Barátságos volt, egyből szólt a férjének, aki mondta, hogy üljek be mellé az autóba beszélgetni. Neki ugyanis ma az autó volt a munkahelye. Lassan poroszkáltak a városban, ő vezetett, a felesége pedig a hirdetéseket pakolta ki. Negyed óra erejéig én is velük utaztam az anyósülésen, és míg a cirkuszigazgató úr a plakátok számára legideálisabb villanykarókat kereste éles szemmel, én közben faggattam a cirkuszról, az életéről és a kisemberségről. Bár érdekes volt, mert az elején nem is ez került szóba, hanem csak általánosságban beszélgettünk a cirkuszokról. Eltekintve attól, hogy alig magasabb, mint az autója kereke, meglehetősen jól vezet, egy pillanatra sem volt félelemérzetem mellette. Főleg, miután elmondta, hogy tavaly a kiskunlacházi repülőtéren megdöntötte a maratoni autózás világrekordját: 34 órát vezetett egyhuzamban, nyolcóránként 15 perces pihenőkkel. Na, az nem semmi – mondtam, mire büszkén mesélte, hogy emellett még három másik területen is csúcstartó. Egyrészt a mérete miatt ugye, hiszen mindössze 65 centi magas. Ő a világ legkisebb cirkuszigazgatója is, és rekorder abban is, hogy soha hasonló méretű ember nem teljesítette még a Skóciában rendszeresen megrendezésre kerülő Highland Games-t. Nekem ez elsőre nem sokat mondott, de megtudtam, hogy szerepel a játékok között kalapácsvetés is, és a legnehezebb feladat talán az, amikor egy kb 5,5 méter hosszú, és 70 kilo körüli felállított facölöpöt kell az embernek a háta mögé dobnia. Itt esett le igazán az állam. Egy óvodás csoportban elveszne a gyerekek között, de igazi sportember. Mi fel sem tudjuk fogni, hogy mennyire más az élete, de ebbe is beavatott. „Gondoljon csak bele, ami magának egy lépés, az nekem három. Eszerint legalább százhúsz év gyaloglás van a lábaimban, mert most vagyok 45 éves. És még egy példa: ön simán beült az autóba, de nekem minden beszálláskor fel kell másznom ide.” Na igen, ő nem beül, hanem előbb fellép a küszöbre, ami majdnem a derekáig ér, utána megtámaszkodik az ülésen, belekapaszkodik a kormányba, felhúzza magát, fellép az ülés lapjára, és úgy tud a speciálisan neki készített, háttámlával ellátott, magasított kis ülésbe ülni. A váltóbotot is jelentősen meghosszabbították, hogy elérje, úgyhogy az autózás az említett procedúráktól eltekintve nem jelent gondot neki.

Amikor kérdeztem, hogy a hétköznapi dolgok – például boltba járás – milyen nehézségekkel jár, azt felelte, hogy soha nem gond, hogy nem éri el a kilincset, mert az emberek nagyon segítőkészek vele, és tulajdonképpen olyan érzése van, mint ha börtönben lenne, mert folyamatosan nyitják előtte, és csukják utána az ajtókat.
Jó kedélyű ember, sok vicces beszólással tarkította beszélgetésünket. Ahhoz képest, hogy nem ismerem, eléggé megkedveltem ilyen rövid idő alatt is. Persze miért lenne ő más azért, mert 65 centi „magasra” nőtt, és 22 kilót nyom.
- Tényleg, ezek szerint Ön nem is tud benyomni egy egész pizzát? – kérdeztem.
- Nem szeretem a pizzát – hangzott a rövid válasz.
- Jó, de ha szeretné, mennyit tudna megenni belőle?
- Egy szeletnek a felét – válaszolta a hátsó ülésen utazó felesége.
- És hány tojásból készít neki rántottát? – kérdeztem a hölgyet, aki egyébként teljesen átlagos méretű.
- Egy tojás elég – ezt viszont már Pityu válaszolta nevetve. Majd hozzátette, hogy ha nagyon éhes, akkor azért képes elpusztítani egy egész rántott szeletet is. Összességében bármilyen ételből fél adag elég neki. De az ételt, amit megeszik, le is dolgozza rendesen, esténként még lenyom ötszáz fekvőtámaszt.

Kulisszatitok: nem egyeztek bele, hogy közös kép készüljön róluk, de a felesége csizmája látható a háttérben az autó mögött

Ruhát, cipőt csináltatnia kell, mert a gyerekméret, ami jó lenne rá, az általában nem elég széles, vagy másképp nem passzol, hiszen mivel artista, szélesek a vállai, és erőteljesebb alkatú, mint egy óvodás. A cipőmérete 27-es.
Arra a kérdésre, hogy tényleg ő-e a világ legkisebb embere, azt válaszolta, hogy nem tudja, de nem is érdekli. Az biztos, hogy ő a világ legkisebb univerzális embere – ezt a kifejezést szereti. Megszerel bármit, ért az autókhoz, késdobáló, artista, és persze saját találmányú jégcirkuszát igazgatja. Ilyen pedig biztos, hogy nincs még egy a világon.

Szerkesztői megjegyzés: az élmény fokozása érdekében a képeket a szokásosnál nagyobb méretben tettem fel. Rákattintva lehet kinagyítani őket, ha valaki esetleg nem tudná.