Stockholmi mesék II. - A nagy hajó

Miután az első napot városnézéssel töltöttük, hétfőn már az este kezdődő hajókirándulásra való készülés töltötte ki az időnket. Igazán nem sokat tudtunk erről a programról, csak annyit, hogy az utazás az olcsó italvásárlási lehetőségről szól, és hogy a hajón fogunk aludni.

Amikor megláttuk a hajót, leesett az állunk. Hajókat alföldi gyerek eleve nemigen lát; akkorát, mint egy lakótelepi ház meg főleg nem. A méretei lenyűgözőek: 191 méter hosszú, 29 méter magas, 2500 ágyas, és emellé 480 autó fér a gyomrába. Sokat gondolkoztunk az út során, hogy mikor építhették a hajót, és végül arra jutottunk, hogy kábé 20 éve. Meglepő, mennyire eltaláltuk: most ennek is utánajártam, 1989-ben rakták össze. Érdekesség még, hogy a hajó a legmagasabb, „1A Super” jégosztályba tartozik (hajószakértőktől elnézést kérek, ha nem pontos a kifejezés). Ez azt jelenti, hogy extrém nehéz jégviszonyok mellett, jégtörővel felszerelve 1 méter vastagon befagyott vízen is haladhat. Akit bővebben érdekel a hajó, erre a mondatra kattintva többet olvashat róla angolul a Wikipedián.

Miután elfoglaltuk szállásunkat és leraktuk a csomagjainkat a 2. szinten lévő két- illetve négyágyas kabinjainkban, felmentünk a 12. emeleti teraszra. A kilátás lenyűgöző innen, de sajnos nem tudtam értékelhető képeket csinálni a városról, mert már járt a motor, és berázta a korlátra rögzített fényképezőgépet. Azért ezen a képen talán látszik valami. A kabinjainkban a falról lehajtható emeletes ágyak voltak. A „lakosztályok” felszereltsége a legszükségesebbekre korlátozódik: tükör, egy kis asztal, ruhaakasztó fogasok, vállfák. Az ágyakra rögzítve (hogy felcsukott állapotban ne essenek le) az ágynemű, párna, takaró és két törölköző. Van egy kicsi fürdőszoba, tusolóval és wc-vel, ami nagyon érdekes volt, mert vákuumos működtetésű. Elég durva hangja van, amikor az ember lehúzza. Egyébként pont olyan, mint a repülőkön. A szobánk a másodikon volt, vagyis az olcsó kabinok szintjén. Ezeken még ablak sem volt (lehet, hogy azért, mert a vízszint alatt helyezkedik el, ezt nem tudom pontosan), meg olyan szűk az egész, hogy normális képet sem tudtam ott készíteni, úgyhogy meg sem mutatom, ha nem baj. Van itt úgyis elég más érdekesség.

Ez a kép szintén a 12. emeleten készült. Mögöttem az a nagy izé a hajó kéménye. Elég magas, de ezen a képen nem látszik, mert beleveszik a sötétségbe. Mellettem, a kép jobb szélén pedig a helikopterleszálló. Helikoptert sajnos nem láttunk, pedig jó kompozíciós elem lett volna.

Sárgán világít a hajó neve a tenger közepén lévő sötét semmibe.

Kidőlt a két kispajtás - de csak a kép erejéig. Sietnünk kellett az elit lakosztályok folyosóján, mert kamera is figyelt minket, meg furcsán is nézett volna, ha véletlenül erre jár valaki.
Vacsoraidőben azonban kevesen tartózkodtak a kabinjaikban, inkább belevetették magukat a hajó éjszakai életébe. Lehetőségek voltak gazdagon.

Feró és Zoli a Chivas Bár előtt. Volt pár olyan drága hely a hajón, ahova be se nagyon mertünk menni. A „The Chivas Bar” egyike volt ezeknek, így csak vagánykodás szintjén álltak a bejárat elé a sárcok. Feró kommentárja: én azért benéztem, és olyan tömény szivarszag volt odabent, mint az állat.
Emellett egy fiataloknak szóló diszkó és az idősebb korosztály részére egy igazi, élőzenés mulatóhely is található a hajón. Utóbbi jóval nagyobb, mint a diszkó (ahol kínai dj nyomta a talpalávalót), de azért a fiatalok szórakozóhelye is eléri egy kisvárosi csehó méretét. Étteremből hirtelen ötöt számoltam össze, de lehet, hogy több is volt. A legnagyobb olyan drága, hogy ott egy desszert többe került, mint egy átlagos komplett ebédünk ára. Itt folyamatosan élőzene szólt, és tele volt öregekkel. Vagyis nem nekünk való. Az összes helyet végigjártuk, hogy megtaláljuk a legolcsóbb lehetőséget, ahol azért normális vacsorát ehetünk. Végül hamburgertálat ettünk az egyik kevésbé elegáns egységben, 99 koronáért (kb. 2700 forint). Ez egy hamburgert tartalmazott, némi sültkrumplival. Ehhez megittam egy pohár fehérbort, aminek nem tudom már az árát, de azt hiszem, jobb is. Rossz volt úgy enni, hogy háromszor is meggondoltuk, mit engedhetünk meg magunknak.

Ez Åland (ejtsd: olánd), egy finn sziget, ahová Stockholmból megy a hajó. Milánnal direkt korán felkeltünk, hogy kimehessünk fotózni, de a kijáratnál meglepődtünk, amikor azt mondták, hogy ne nagyon menjünk már sehova, mert negyed óra múlva indulunk. A menetrendünkben egész más időpont szerepelt az indulásnál. De tulajdonképpen mindegy is, mert a tetőről szétnézve egy eléggé jellegtelen városkát láttunk. Kati - aki nálunk is korábban felkelt, és volt is kint - számolt be arról, hogy alig néhány ember szállt csak ki a hajóból, hogy sétáljon egyet. Hogy miért? Mert ez az egész nem a kirándulásról, hanem a pénzköltésről szól.
A Cinderella valószínűleg csak azért köt ki a finn szigeten, mert így már nemzetközi járatnak számít, vagyis működhet rajta vámmentes bolt. A vámmentes bolt pedig - mit ad Isten - tele van piával, ami Svédországban nagyon drága, és csak korlátozott mennyiségben kapható. Rendes üzletekben csak sört lehet találni, az is 3,5%-osra van butítva.
Nos, a hajón 8,5%-os sör is akadt, de a főszerepet a tömény italok játszották. Meglepő, érdekes, de egyben szánalmas és sajnálatra méltó látvány is volt, ahogy a rengeteg idős ember, botokkal, mankókkal és hallókészülékkel felszerelkezve kartonszám tömte tele a bevásárlókocsit whiskyvel, sörrel meg cigarettával. Gondolom azért volt ennyi idős ember, mert hét közben inkább a nyugdíjasok értek rá erre a túrára. A hajóút végén, a kiszállás után egy bácsi húzta maga után kis kocsiján a felhalmozott piát, de a csomag súlya elrántotta, és elesett az út közepén, szétszórva minden cuccát. Jellemző momentum. Ilyenkor mindenki annyit vásárol (főleg italból), amennyit elbír. Esetenként még többet is.

A hajó fedélzetén szinte végig olyan erős szél fújt, hogy például ennek a lépcsőnek a tetején merészség kellett ahhoz is, hogy az ember elengedje a korlátot. Milánnal nem tudtuk megállni, hogy ne készítsünk pár képet arról, hogy mennyire fúj a szél. Ezt jelen esetben Milán sálja érzékelteti, nameg a testtartás, ahogy próbál egyensúlyozni. A kép készítése előtt találtam egy sapkát itt fent, amit lazán feldobtam, belekapott a szél, és később a hajó túloldalán találtuk meg.

Szinte végig ilyen kis szigetek között vezetett az utunk. Érdekes látvány volt helyenként a víz közepén, magányosan álló világítótorony. A hajó útvonalát végig bólyák jelezték - nyilván a zátonyok miatt. Nem lehet egyszerű ezzel a marha nagy hajóval ilyen helyeken lavírozni. Néha a szigetek mindkét oldali közelsége miatt olyan érzésem volt, mint ha nem is a Balti tengeren, hanem csak a Tiszán hajóznánk.

Ez a kedvenc képem az egész utazásról, mert szerintem remekül érzékelteti az italvásárlás mellett a második legfontosabb dolgot, ami a hajón zajlik: a szerencsejátékokat. A folyosókon mindenfelé nyerőautomaták sorakoznak, és elég furcsa - itt azonban megszokott - látvány, ahogy ez a nagymama korú néni dobálja a pénzt a félkarú rablóba. Nehéz volt lefotózni, mert nem akartam, hogy észrevegyen. A kép úgy készült, hogy letámasztottam a gépet egy nyerőautomata kezelőfelületére és előre beállítottam a gépen a fókusztávolságot. Eközben Fefe beállt a néni elé egy másik géphez, mint ha őt fotóznám, aztán az exponálás előtti utolsó pillanatban hátralépett, hogy ne takarja a hölgyet. A félhomályban villogó gépek feletti rózsaszín tető csak fokozza a drámaiságot, ahogy a sötét nyerőautomaták az ember fölé tornyosulnak.

Döbbenetes látványt nyújtott, ahogy reggelizéshez az étterem felé haladó utasok felét lekapcsolta egy-egy ilyen játékgép. Fiatalokat és időseket egyaránt. Egész úton szórták a pénzt az emberek. Visszaérkezéskor az egyik első jármű, ami a hajóhoz érkezett egy páncélozott pénzszállító autó volt.

Részlet a 7. emeleti folyosóról. A 7. és 8. emeleten vannak az éttermek és egyéb üzletek. Mindenfelé színes kirakatok és világító reklámok buzdítanak a pénzköltésre.

A Duty Free Shop bejárata. Odabent nem mertem fotózni a sok biztonsági őr miatt, pedig meglepő látvány, ami odabent van. Egy nagy, viszonylag tágas, és elegáns üzlet, ahol az italok és cigaretták széles választékán kívül parfümöt, ruhát, de még kutyakaját is lehet kapni. A parfümről jut eszembe egy történet. Odabent nézelődtünk, amikor a parfümöket szemlélve megszólalt Fefe: hmm... Armani Code... pont jó lesz ma estére - és magára permetezett pár fújásnyit a legdrágább parfümből, amit a kínálatban látott.

Színes fények és feliratok csábítanak a vámmentes boltba, ami nagyjából akkora, mint nálunk a Penny Market.

Aki előre gondolkozott: Fefe azért hozott magával körömvágó csipeszt, hogy később vagánykodhasson, hogy utoljára Svédország és Finnország között, a Balti tengeren vágta le a körmét. Muszáj volt megörökíteni, ahogy egy pókerautomata mellett ezt tényleg meg is tette.

Csoportkép az egyik kis teraszon, amit véletlenül találtunk meg a visszaérkezés előtt alig egy órával. Az arcokon látható mosolyok nem a legőszintébbek, mert marha erős, hideg szél fújt.

Feró a bárban. Ide se fogyasztani ültünk be, csak vagánykodni egy kép erejéig. Figyeljék meg a jó kis tetőablakokat, amik nagyban fokozták a hangulatot. Svédországban nagy kincs a természetes fény.

Épp ballagtunk vissza a kabinunkba, de még szétnéztünk egy kicsit arra, amerre nem jártunk. Ekkor vettünk észre a 6. emeleten néhány Spa feliratú táblát. Követni kezdtük a nyilakat, és hopp, megtaláltuk az uszodát, amiről addig nem is tudtunk. Uszoda egy hajó ötödik emeletén. Hihetetlen egy alföldi kölök számára.

Ilyen magasan voltunk, pedig ez nem is a hajó teteje. Ekkor érkeztünk vissza Stockholmba, ahol ismét borús idő fogadott minket, miután a hajón reggel svédországi tartózkodásunk előtt először és utoljára láttuk a Napot.

Messziről már nem is olyan nagy a Cinderella, ugye? Csak ekkora.
Maradandó élmény marad ez az utazás, annyi szent.