Mesélek egy kicsit a stockholmi metróról is, ha már egy csomót utaztunk rajta minden nap. Ugyan nagy összehasonlítási alapom nincs, mert eddig csak Budapesten meg Párizsban utaztam hasonlón, de az mindenképpen feltűnő volt, hogy a szerelvény szinte hangtalanul közlekedett. Szerintem nem gumikerekei vannak, mint a párizsi metrónak, mert ott lehetett némi gumicsikorgást hallani, de itt ez sem volt. Persze a hangtalan jelzőt a budapesti metróhoz viszonyítva tessék érteni.
Amikor először utaztunk rajta, mondtam a többieknek, hogy keressenek graffitit, vagy egyéb, rongálásra utaló nyomot. Nem találtunk sehol semmit. De egy nap egy öregebb, a budapestire jobban hasonlító szerelvénnyel utaztunk, abban volt graffiti, ráadásul kettő is. Az egyik itt látható. Amúgy a kép abban a pillanatban készült, amikor Milán és Fefe a kijelzőjére nézve rádöbbentek, hogy nem jó metróra szálltunk fel, vagyis éppen rossz felé tartunk. Később azért minden jóra fordult, miután átszálltunk a másik irányba tartó járatra.
Visszatérve a graffitihez, azt olvastam, hogy azért ott is komoly problémát jelent a vandalizmus, de keményen küzdenek ellene. (A Wikipedia stockholmi metrós része külön kitér erre is.) Meglepne egyébként, ha nem így lenne, mindenesetre azt ki merem jelenteni, hogy nálunk komolyabb problémát okoz a vandálok munkája.
Engem idegesít, hogy Stockholm szépségéhez képest mennyire fantáziátlanok és lehangolóak a metróállomások. Bár nincs két egyforma megálló, és vannak köztük kifejezetten érdekesek is, valahogy olyan nyomasztóak. Talán azért, mert mindegyik úgy van kialakítva, mint ha egy barlang lenne.
A peron szélén ilyen kis mini-fekvőrendőrök is figyelmeztetnek, hogy közel a vég. Gondolom vakok számára vannak elsősorban, de csúszásgátlónak is megteszik. Ebben a megállóban (a fentebbi képen is ez látható) gyerekrajzok díszítik a falakat. Biztos van, akinek tetszik, de számomra csak koszos-fehérre pucolt fal óriás zsírkrétarajzokkal. Az egyik legcsúnyább megálló. Sajnos a nevét nem tudom, de valaki elárulhatná.
Ennek a megállónak véletlenül tudom a nevét: Kungsträdgården. De nem azért, mert olyan könnyű megjegyezni, hanem mert megnéztem a Wikipedián, ahol bőven lehet olvasni a stockholmi metrókról angol nyelven. A piros-fehér-zöld alapszínek eleve otthonossá (lol) tették a helyet, de nem ez volt a legérdekesebb...
...hanem hogy a megálló olyan volt, mint egy múzeum. Amikor építették, állítólag találtak néhány ókori kincset, amit aztán ki is állítottak itt. Nekem azért gyanús, hogy az a kandalló hogy maradt úgy egyben. Egyébként Stockholmban száz megálló van, én ennek az ötödét sem láttam.
1 megjegyzés:
Hallonbergen! A megallo neve.
Megjegyzés küldése