Horvátországi mesék II.

Elég hamar elértük Splitet, nem volt nagy forgalom. A hazafelé tartók viszont rendesen ráfaragatak, mert több kilométer hosszú dugó alakult ki az autópályán. Sőt, azok szívták meg a leginkább, akik pont a többezer méter hosszú alagutak valamelyikében érték utol a sort, és rostokoltak a sötét, levegőtlen helyen. Mi szerencsére gond nélkül haladtunk előre, aztán egyszer csak megrázó látvány tárult elénk.

Bár a görögországi tüzek nagyobb sajtóvisszhangot kaptak, azért Horvátországban is pusztítottak a lángok rendesen. Minden évben vannak tüzek a szárazság és az eldobott cigaretták vagy szándékos gyújtogatások miatt, de az eredményét ilyen közelről még nem láttam. Split felé, a nagy kikötővárostól nem messze volt ez a szakasz, ahol nagy területen leégett az erdő.


Ezek a fák nem azért kopaszak, mert ősszel elhullatták a levelüket, hanem azért, mert elszenesedtek a tűzben. Ezen a képen pedig jól látszik, hogy az út szélét jelző műanyag jelzőoszlop sem bírta a hőt, és rendesen megolvadt.


Érdekes kontrasztot képeznek az előtérben lévő elégett fák a háttérben lévő sziget zöld lombkoronáival. Élőben persze még döbbenetesebb volt a látvány. Fekete fák és hamutól fehér föld mindenütt.


Talán ezen a képen látszik legjobban a tűz pusztításának mértéke. A táblából is kikövetkeztethető, hogy a közelben lévő házak is veszélyben voltak. Sajnos nem tudom, hogy a 300 méterre lévő étterem megmenekült-e, de nagyon érdekelne.