Kívülről így nézett ki. Az ajtó előtti széken ült a boltos bácsi, aki amint meglátott minket, elkezdett agitálni, hogy térjünk be hozzá. Így is tettünk, mivel már kívülről is sokat ígért a hely. Főleg, hogy egy kis piros tábla is hirdette: ez a kis barlangszerű lyuk valami különlegeset rejteget.
Odabent kiteljesedett a döbbenet. Ha ragaszkodunk az EU által előírt szabályokhoz, hogy milyennek kell lennie egy élelmiszert forgalmazó üzletnek, akkor az itt portékáját büszkén mutató úriember körülbelül tízszeres életfogytiglani fogházbüntetést, és többmillió eurós büntetést tudhatna magáénak. De előbb a helyszínen fejbe lőnék, az üzletét bezáratnák, lebontanák, a helyét pedig sóval hintenék be. Szerencsére az élet egyszerűbb ennél, és vannak még ilyen eredeti boltok, ahol az érdeklődőt meg is kínálja a kinézett termékekből az eladó, hogy megkóstolhassa.
Itt éppen a kecskesajtot helyezi a zacskóba a kedves öregúr, miután vágott egy szeletet belőle, hogy kóstoljuk meg. Nagyon finom volt, úgyhogy azt a darabkát, amiért nyúl, haza is vittük. Ettünk még itt mandulát és szőlőt is. A portéka java részét a klasszikus bor-olívaolaj-sajt szentháromság töltötte ki, de volt olyan sonka is (jobboldali kis kép - rákattintva nagyobb lesz), hogy alig hittünk a szemünknek, amikor megláttuk. A falon lógott, vastagon penészesen, és színével meg repedéseivel egészen jól beleolvadt a falba. Nyilván ilyennek kell lennie. Én meg merném kóstolni, és elhiszem azt is, hogy finom lehet, miután megszabadították a legkülső rétegtől.
Ez pedig már a fizetés pillanata. Pénztárgép, blokk? Ugyan már! Egy kis cetlire írta össze, hogy mi mennyi, és aszerint fizettünk. Nagyon jó érzés volt itt vásárolni a sterilnek tűnő, néha mégis egérszaros multik után.
1 megjegyzés:
Ez tényleg hangulatos lehetett :)
Megjegyzés küldése