2007. szeptember 14.

Két kép Monzából

Az előbb kaptam néhány képet. Egy nagyon kedves barátom küldte, akit régebben sokáig szerettem volna feleségül venni, részben épp az olyan dolgai miatt, mint amit ez a kép is bizonyít:

Mert hát mit is látunk ezen a képen? Egy fiatal hölgyet Milánóban, az Enzo Ferrari utcában. A kezében egy tábla, amit láthatóan nagy örömmel tart. A táblán a felirat magyarul bejáratot jelent, de ezt remélem mindenki tudja. Az érdekesség a tábla felső részén látható logo, amit ki is nagyítottam külön, hogy jobban lehessen látni. A monzai versenypálya emblémája. És nem, nem a Formula 1-es versenyre igyekvő turistákat igazítja útba a táblával, hanem egyszerűen leszerelte a pálya kerítéséről, hogy hazavigye emlékbe.

A levél végén szerepelt még egy kép, amihez önmagát mentegetve csak ennyit írt: látod, mások sokkal nagyobb táblákat loptak a pályáról.

Van aki ezt a jelenséget betegségnek tartja. Fanatizmusnak, őrültségnek is mondják. De nem, ez hülyeség. Amit itt látnak, az életörömhöz való ragaszkodás. Ez pedig az egyik legemberibb tulajdonság. Aki nem érti, az valószínűleg már menthetetlenül beleszürkült az életbe.

Érdektelennek tűnő háttérinformáció: a bejegyzés írása közben Varga Miklós: Vén Európa c. számát hallgattam.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

ez a lány egyszerűen elbűvölő (: