A „Horvátországi mesék” sorozat mai részében autókról lesz szó. Akit nem érdekel a téma, be is zárhatja a 'Szavát, ma mást nem remélhet, csak négykerekűeket.
A történet ott kezdődött, hogy múlt szombaton ilyenkor úton voltunk hazafelé. Hajnalban keltünk, hogy elérjük a fél 6-os kompot. Álmosak voltunk, de cserébe megnézhettünk egy szupergiccses napfelkeltét a tengeren. Fotóztam is serényen, mígnem Split kikötőjébe érve gondoltam átnézek a komp másik oldalára is, hátha ott is van valami látnivaló. Volt.
Lenyűgöző látvány tárult elém. A kompra váró autók között ugyanis 20-30 veterán állt egymás után. Mindegyik makulátlan állapotban, fényesen csillogva várta, hogy beállhasson a nagy hajó gyomrába. Szerencsére elég kevés ember mozgolódott az autók körül, azok is főleg a tulajdonosaik voltak, úgyhogy alig vártam, hogy kikössön a komp.
Talán nem kell mondanom, hogy az első voltam, aki a hajóról a szárazföldre lépett, megelőzve a kikötésért felelős legénység tagjait is. Sietős utam volt ugyanis a szomszédos parkolóba, hogy ott azután lencsevégre kapjam az autókat, köztük ezt a gyönyörű, piros Fiat kabriót, aminek szégyen, de nem tudom a rendes nevét.
Mint ahogy a háttal álló régi gépről sem tudom, hogy miféle. A baloldalon viszont egy Fiat 500-as látható, ami errefelé ritkaság, mert főleg a licensze alapján gyártott Zastava 750-ből fut rengeteg.
Itt elértem az autósor végére, de ember még mindig alig volt a környéken. Nagyon siettem, mert közben kászálódtak lefelé a kompról, és tudtam, hogy hamarosan elözönlik ezt a részt, akkor pedig nem tudok jó képeket csinálni.
Ez az egyik kedvencem, a Peugeot 204-es. Mellette a gazdája látható.
Mire ideértem, ehhez a nem tudom milyen autóhoz, már megjelentek a bámészkodók is. Öt percig sem tartott a nyugalom.
A csapat legidősebb tagja nem a saját kerekén érkezett - tréleren utazott. Megkockáztatom, hogy egy Ford T-modell, de van egy minimális esély rá, hogy tévedek.
A történet ott kezdődött, hogy múlt szombaton ilyenkor úton voltunk hazafelé. Hajnalban keltünk, hogy elérjük a fél 6-os kompot. Álmosak voltunk, de cserébe megnézhettünk egy szupergiccses napfelkeltét a tengeren. Fotóztam is serényen, mígnem Split kikötőjébe érve gondoltam átnézek a komp másik oldalára is, hátha ott is van valami látnivaló. Volt.
Lenyűgöző látvány tárult elém. A kompra váró autók között ugyanis 20-30 veterán állt egymás után. Mindegyik makulátlan állapotban, fényesen csillogva várta, hogy beállhasson a nagy hajó gyomrába. Szerencsére elég kevés ember mozgolódott az autók körül, azok is főleg a tulajdonosaik voltak, úgyhogy alig vártam, hogy kikössön a komp.
Talán nem kell mondanom, hogy az első voltam, aki a hajóról a szárazföldre lépett, megelőzve a kikötésért felelős legénység tagjait is. Sietős utam volt ugyanis a szomszédos parkolóba, hogy ott azután lencsevégre kapjam az autókat, köztük ezt a gyönyörű, piros Fiat kabriót, aminek szégyen, de nem tudom a rendes nevét.
Mint ahogy a háttal álló régi gépről sem tudom, hogy miféle. A baloldalon viszont egy Fiat 500-as látható, ami errefelé ritkaság, mert főleg a licensze alapján gyártott Zastava 750-ből fut rengeteg.
Itt elértem az autósor végére, de ember még mindig alig volt a környéken. Nagyon siettem, mert közben kászálódtak lefelé a kompról, és tudtam, hogy hamarosan elözönlik ezt a részt, akkor pedig nem tudok jó képeket csinálni.
Ez az egyik kedvencem, a Peugeot 204-es. Mellette a gazdája látható.
Mire ideértem, ehhez a nem tudom milyen autóhoz, már megjelentek a bámészkodók is. Öt percig sem tartott a nyugalom.
A csapat legidősebb tagja nem a saját kerekén érkezett - tréleren utazott. Megkockáztatom, hogy egy Ford T-modell, de van egy minimális esély rá, hogy tévedek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése