Amióta a határtól Split-ig végig autópályán lehet eljutni, az utazás horvátországi szakasza egyáltalán nem jelent gondot. Feltéve persze, hogy nem dugul be a csúcsforgalomban. Nekünk szerencsénk volt, a gyér forgalomban jól tudtunk haladni, csak a szembe jövők jártak pórul, mint azt már említettem talán valahol.
Szép nyugodtan, stabil 140-es tempóval ballagtunk lefelé, amikor Zoli hirtelen felkiáltott: Viktor, nézz hátra! A fényképezőgépet előrelátóan magamnál tartottam, és a Sony gyorsaságának köszönhetően sikerült lefotóznom ezt a Ferrarit, még mielőtt elhúzott volna mellettünk.
Pár perc múlva az út szélén láttuk viszont - megállították a zsaruk. Éppen fizetett, amikor elmentünk mellette. Nem telt el két perc, amikor megint felbukkant a visszapillantó tükörben. Csakhogy ezúttal csatlakozott hozzá egy fekete Mercedes is, ami a képen előtte halad. Gondolom a vezetőikben felébredt a bennük rejlő Hamilton és Raikkonen, és kötelességüknek érezték az általuk preferált márkák becsületét megvédeni a közutakon is. Ezeket többet már nem láttuk.
A szigeten szinte csak a főutak kétsávosak. Olyannyira, hogy a többi úton nem is nagyon fér el két autó egymás mellett. Mindez nagy lejtőkkel-emelkedőkkel, és kanyarokkal sűrűn tűzdelve. Olyan is gyakran előfordul, hogy egy út minden előzmény nélkül megszűnik. Mint egy zsákutca. Lehet, hogy a végén egy erdő van, esetleg egy templom, vagy egyszerűen semmi. Mindez a helyieknek nyilván nem okoz problémát, de a turisták biztos, hogy rendszeresen megszívják. Nem baj, ilyenkor lehet érdekes helyeket felfedezni, ahol a madár sem jár.
Tipikus kép: R4-es és bukósisak nélküli motoros.
Renault 4-esből annyi van Horvátországban, mint nálunk Suzuki Swiftből. Egész héten azon gondolkoztunk, hogy honnan került ide ennyi. Én arra tippeltem, hogy ezt is helyben gyártották, mint a Zastava 750-est az 500-as Fiat mintájára. De végül arra jutottunk - és ez tűnik a leglogikusabbnak -, hogy a horvát állam minden lakosnak ajándékoz egy ilyet (vagy egy Yugo-t) a 18. születésnapjára. Máskülönben nem tudjuk, hogy lehet ezekből még mindig ilyen nagy számban az utakon.
A motorosok meg - nem tudni miért -, nem vesznek fel bukósisakot. Igaz ez a robogósoktól a nagymotorosokig mindenkire. Ritka kivételként néhány Babetta-szerű motoron utazó öreg bácsin, meg néhány gyorsasági motoroson láttunk sisakot, de ha az utóbbi utast is vitt (ami elég gyakori), azon már tuti, hogy nem volt.
Egy öreg 323-as kombi Mazda. Háromajtós, vidám sárga színben. Életmódautó. Nagyon szeretném, ha az enyém lenne. Érdekes egyébként, hogy milyen sok katasztrofális állapotban lévő, a teljes szétrohadás, szétesés határán álló autó volt a szigeten. Bár ez többé-kevésbé egész Horvátországra jellemző, amennyire láttam. Ez a Mazda viszont messziről egész jól nézett ki.
Ha szétnézünk az utcán, és egyetlen Renault 4-est sem látunk, akkor valószínűleg lesz ott valahol egy Yugo helyette. A régebben Zastava néven futó gépek Horvátországban szintén népautónak számítanak, a hazai gyártás miatt nyilván potom pénzért lehetett hozzájutni.
A Yugo odáig merészkedett, hogy még Amerikába is exportálták ezeket a kocsikat, amelyek odaát számos autós vicc céltáblájául szolgáltak. Ez a kép pedig a Yugo egyik alternatív használati módját mutatja: az ácsok így szárították a gerendákat az utcán rohadó egyik példányon.
Szép nyugodtan, stabil 140-es tempóval ballagtunk lefelé, amikor Zoli hirtelen felkiáltott: Viktor, nézz hátra! A fényképezőgépet előrelátóan magamnál tartottam, és a Sony gyorsaságának köszönhetően sikerült lefotóznom ezt a Ferrarit, még mielőtt elhúzott volna mellettünk.
Pár perc múlva az út szélén láttuk viszont - megállították a zsaruk. Éppen fizetett, amikor elmentünk mellette. Nem telt el két perc, amikor megint felbukkant a visszapillantó tükörben. Csakhogy ezúttal csatlakozott hozzá egy fekete Mercedes is, ami a képen előtte halad. Gondolom a vezetőikben felébredt a bennük rejlő Hamilton és Raikkonen, és kötelességüknek érezték az általuk preferált márkák becsületét megvédeni a közutakon is. Ezeket többet már nem láttuk.
A szigeten szinte csak a főutak kétsávosak. Olyannyira, hogy a többi úton nem is nagyon fér el két autó egymás mellett. Mindez nagy lejtőkkel-emelkedőkkel, és kanyarokkal sűrűn tűzdelve. Olyan is gyakran előfordul, hogy egy út minden előzmény nélkül megszűnik. Mint egy zsákutca. Lehet, hogy a végén egy erdő van, esetleg egy templom, vagy egyszerűen semmi. Mindez a helyieknek nyilván nem okoz problémát, de a turisták biztos, hogy rendszeresen megszívják. Nem baj, ilyenkor lehet érdekes helyeket felfedezni, ahol a madár sem jár.
Tipikus kép: R4-es és bukósisak nélküli motoros.
Renault 4-esből annyi van Horvátországban, mint nálunk Suzuki Swiftből. Egész héten azon gondolkoztunk, hogy honnan került ide ennyi. Én arra tippeltem, hogy ezt is helyben gyártották, mint a Zastava 750-est az 500-as Fiat mintájára. De végül arra jutottunk - és ez tűnik a leglogikusabbnak -, hogy a horvát állam minden lakosnak ajándékoz egy ilyet (vagy egy Yugo-t) a 18. születésnapjára. Máskülönben nem tudjuk, hogy lehet ezekből még mindig ilyen nagy számban az utakon.
A motorosok meg - nem tudni miért -, nem vesznek fel bukósisakot. Igaz ez a robogósoktól a nagymotorosokig mindenkire. Ritka kivételként néhány Babetta-szerű motoron utazó öreg bácsin, meg néhány gyorsasági motoroson láttunk sisakot, de ha az utóbbi utast is vitt (ami elég gyakori), azon már tuti, hogy nem volt.
Egy öreg 323-as kombi Mazda. Háromajtós, vidám sárga színben. Életmódautó. Nagyon szeretném, ha az enyém lenne. Érdekes egyébként, hogy milyen sok katasztrofális állapotban lévő, a teljes szétrohadás, szétesés határán álló autó volt a szigeten. Bár ez többé-kevésbé egész Horvátországra jellemző, amennyire láttam. Ez a Mazda viszont messziről egész jól nézett ki.
Ha szétnézünk az utcán, és egyetlen Renault 4-est sem látunk, akkor valószínűleg lesz ott valahol egy Yugo helyette. A régebben Zastava néven futó gépek Horvátországban szintén népautónak számítanak, a hazai gyártás miatt nyilván potom pénzért lehetett hozzájutni.
A Yugo odáig merészkedett, hogy még Amerikába is exportálták ezeket a kocsikat, amelyek odaát számos autós vicc céltáblájául szolgáltak. Ez a kép pedig a Yugo egyik alternatív használati módját mutatja: az ácsok így szárították a gerendákat az utcán rohadó egyik példányon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése