Karácsony utáni szenvedés

Úgy voltam vele, hogy itt a nagy karácsonyi szabadságban majd lesz időm írni mindenféléről. Csakhogy az ilyen semmittevős időszakok rossz hatással vannak a kreativitásomra, és nem jön az ihlet sem, ha egész nap nem csinálok semmit. Fotózni elindultam többször is, de gyér eredménnyel. Valami nagyobb falat kellene, de azt meg nem akartam karácsonyra időzíteni, mert ez mégiscsak a szeretet ünnepe, és nem akartam egész napra lelépni itthonról.
Ma este portrézni szerettem volna, de megfelelő ember híján magamat kényszerültem fotózni. Nem is baj, mert kipróbáltam egy világítási technikát, amit fejben már régóta megterveztem, csak nem próbáltam még ki soha. Így nem kellett a fotóalanynak kiállnia a kísérletezgetés szakaszait. Igaz, hogy így lassabban haladtam, hogy a gép mögül mindig a gép elé ugráltam, de azért remélem, meglesz a gyümölcse.
Írtam pár poszttal ezelőtt, hogy felidézem majd a Vikiszava történetét a 300. bejegyzés alkalmából, de nem találom azt a mappát, amiben a régi újságok vannak, így ezt a projektet egyelőre jegelnem kell. Azért kíváncsi vagyok, hol lehet. Egy nagy, fekete iratrendező mappa nem tűnhet el csak úgy.

Viszont ha már értelmes dologról nem tudok írni, mutatok pár képet, amit karácsonykor készítettem. A fenti az első idei komolyabb havat illusztrálja. Nem esett sok, de még mindig nem olvadt el teljesen. Remélem, hamarosan jön majd utánpótlás is.



Az öcsém, Fefe karácsonykor nagyon kitett magáért ételdizájn terén. Készített például koktélokat, ráadásul a poharak szájára nagy szakértelemmel rögzített kristálycukor-szemeket egy kis citrom segítségével.



Nomeg újra megörvendeztetett minket ezekkel a kis szendvicsfalatokkal. Most elárulom a receptjét is. Kell hozzá kenyér, sonka, sajt, fürjtojás, koktélparadicsom, hagymacsíra és majonéz. A kenyérfalatokat a sonkával és a sajttal meg kell pirítani kenyérsütőben úgy, hogy a sajt megolvadjon. Az olvadt sajt hivatott majd rögzíteni a fürjtojást (a Metroban lehet kapni), ami „fészek” hiányában bizony egyből legurulna. Esetleg az aljából le lehet vágni egy kicsit, hogy komolyabb talpa legyen, és biztosabban maradjon a helyén. A tojáska tetejére kerül majd a kivájt belű koktélparadicsom – ez lesz a gomba kalapja. Azért valamennyi hús maradhat benne, hogy értelme is legyen. A paradicsomra a giccs fokozása érdekében fogpiszkálóval helyezzenek el majonézpöttyöket. És hogy teljes legyen a kép, a falatkák köré hagymacsírát szórjanak, ami ebben a mesében a füvet hivatott megmintázni. Nagyon korrekt előétel, csak két fájó pontja van. Az egyik, hogy kábé fél óra, mire elkészül pár darab, a másik, hogy egyben alig fér bele az ember szájába, két falatra viszont nem érdemes bontani, mert úgy meg már nincs értelme.



Meg kell még említenem egy nagyon jópofa kis ajándékot, amit Fefétől kaptam. Egy egér, ami autó formájú, és világítanak a lámpái! Nem tűnik túl ergonómikusnak, de mivel én amúgy sem úgy fogom az egeret, ahogy kellene, nekem teljesen mindegy. Nagyon tetszik, hogy a sárvédőszélesítéseken tudom pihentetni az ujjamat. Nem is értem, hogy miért nem formázta még meg minden autógyártó a saját modelljeit egérként, mert remek ajándéktárgy lehetne.