Délután bementem a Brillbe segíteni Seatos Móninak SEAT hirdetést készíteni. Ott találkoztam Tomi barátommal, és valahogy szóba került, hogy menjünk el moziba megnézni a Bond filmet. Tomi megnézte neten a moziműsort, és kiszúrtuk a 20.45-ös kezdési időpontot. Na, akkor este irány a kecskeméti Malom Center. Felhívtuk Zolit meg Katit, és szerencsére őket is sikerült rábeszélni a kalandra.
Annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a helyszínre húsz perccel kezdés előtt. Ballagnánk szépen a mozi felé, épp befordulunk a sarkon, hogy irányba kerüljünk, amikor a mozi előtt közvetlenül egy gipszkarton fal állta utunkat. Hoppá! A falon egy tábla valami ilyesmi szöveggel: „Itt hamarosan Malom mozi nyílik”. Elsőre el sem akartuk hinni, hogy ilyen megtörténhet. Hiszen még a neten is ott volt a műsor.
Akkor vettem észre egy arra járó biztonsági őrt, és megkérdeztem tőle, hogy tényleg zárva van-e a mozi. Mondta, hogy igen, mert átveszi a Malom az üzemeltetését, és addig, amíg rendeződnek a dolgok, bezárták. Ez hihetetlen – mondom – hát Szolnokról jöttünk el ide moziba, erre zárva van, pedig mennyire készültünk. Nem vígasztalt, amikor erre azt válaszolta az őr, hogy pedig még azt sem lehet tudni, hogy mikor nyit ki újra.
Hogy ne menjen kárba az idő, elmentünk enni a McDonald's-ba meg a szomszédos kínai étterembe. Én inkább a Mekire szavaztam, mert abban a kínai étteremben egyszer romlott franciasalátát adtak, és majdnem meghaltam tőle, ezért azóta is rögtön felfordul a gyomrom, ha megérzem az ottani kaják illatát. Bár most a mekcsiken sem esett sokkal jobban. Pocsék volt, száraz hússal és fonnyadt salátával. Kicsit rosszul is vagyok tőle. Nem eszem többé ilyet, úgy érzem. Az is lehet, hogy semmi köze a kajának hozzá, de tényleg rosszul vagyok. Na, ez lényegtelen, folytatom a történetet inkább. Tomi az emeletről elkezdte nézni, hogy lent áll-e az alsó szinten a +2-es Nissan Qashqai (az első autó, aminek képtelen vagyok megjegyezni a nevét, legalábbis betű szerint). Kicsit csalódott volt, mikor látta, hogy csak egy hagyományos kivitelt állítottak ki. Elvitték már a szörnyű Renault Koleost is, így csak egy Fiat Bravo jöhetett számításba, amivel lefotózhattam. Ráadásul ő kérte! Igaz, amikor a fényképezésre került sor, már nem figyelt rám, hanem a márkakereskedő szórólapját böngészte szorgalmasan. Vajon ez puszta érdeklődés, vagy már nevezhető szakmai ártalomnak?
Miután a Malom közepén lévő karácsonyfa alatt üzemelő játékvasút nem működött – vagyis nem volt módunk kisiklatásának megkísérlésére –, lassan úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Amikor mentünk le a mélygarázsba, Tomi még felfigyelt két ismeretlen biztonsági őr párbeszédére, akik arról diskuráltak, hogy valakik állítólag Szolnokról jöttek át ide moziba, és mekkorát csalódtak. Hát ez tényleg borzasztó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése