Boldog szülinapot, Zoli!

Nagy nap ez a mai, Zoli barátom 25 éves lett! Az ünneplés később jön, addig viszont elmondom, hogy mi volt ma. Ahhoz viszont előbb vissza kell kanyarodnom a tegnapi naphoz. Az előző posztból kihagytam, hogy amikor visszamentem Zolihoz kifizetni az új lámpákat, az örömbe egy kis üröm is vegyült, mert menet közben a jobb első index kiesett a helyéről. Pontosabban nem esett ki, mert tartották a vezetékek. Eltört valami rögzítő pöcök, ami a helyén tartotta. Mivel ez az elem már korábban is el volt törve, meg az index is be volt repedve több helyen, úgy döntöttem, hogy abból is veszek újat mindkét oldalra, hogy a régiek ne útálkodjanak ott az új fényszórók mellett. Az irányjelzőknek darabja 1300 forint volt, szóval nem akkora érvágás.
A lényeg, hogy az új indexek ma jöttek meg, úgyhogy munka után mentem is a szervizbe. Út közben még vettem ajándékot Zolinak, akinek ugye különleges a mai nap, hiszen épp negyed évszázada látta meg a napvilágot.

A Tescoban találtam egy nagyon remek kis Ferrari távirányítós autót, ami kisebb, mint egy gyufásdoboz, de tudtommal úgy megy, mint a disznó, és nagyon direkt a kormányzása. Ezt sajnos nem tudtuk kipróbálni, mert elemet nem adtak hozzá, én meg elfelejtettem venni. De már az is komoly problémát okozott, hogy egyáltalán szétszedjük a dobozt, ami a távirányítót és a töltőt rejtette magában. Autószerelőt kellett hívni, hogy működőképessé tegye a kis irányítós autót. Autószerelőt, értik? Szerencsére András talált olyan csavarhúzót a műhelyben, amivel megoldotta a problémát. Már csak hat ceruzaelem kellett, hogy ki is lehessen próbálni. Ebből négy az autó töltőjébe kell, kettő pedig a távirányítóba. Hat helyett négyet találtunk, de ekkor eszembe jutott a remek ötlet, hogy előbb töltsük fel valamennyire az autó akksiját, aztán át lehet tenni az irányítóba két elemet. Pár perc várakozás után sikerült is a terv - bár csak részben: a kis Ferrari úgy két centit haladt előre, és párszor még meg tudta mozdítani az első kerekeit a kormányzás hatására. Nyilván tovább kellett volna tölteni, erre azonban nem volt már idő.
Közben az Tibi, aki tegnap a fényszórókat is beszerelte, helyére tette az új indexeket. Mi ebből a Ferrari életrekeltési kísérlete közben teljesen kimaradtunk, így nem tudtam megörökíteni a nagy pillanatot, csak az utána következő csendéletet. Ezen a képen már teljesen új első fénykibocsátó berendezésekkel felvértezve látható a kis Citroën (amit szitroennek kell ejteni, tudták?).

Büszke tekintet: a francia kisautó optimistán néz új szemeivel a jövőbe, miközben a háttérben egy levegőbe emelt 166-os Alfa nem tűnik ilyen vidámnak

Elnézést, ha már sok az autóból, de miután kiálltam a műhelyből, megpillantottam ezeket a sárga tulipánokat, és muszáj volt belekomponálnom őket a képbe. Ja, hogy ezek a virágok nem is sárgák? De azok, csak aztán úgy döntöttem, hogy pirosban jobban mutatnának. Éljen a Photoshop, éljenek a színek!