Az elmúlt napokban annyi munkám volt, hogy szinte megszakítás nélkül dolgoztam. Azért nem frissült a blog se, úgyhogy most van bepótolnivaló rendesen. Egyedül a pénteki nap volt az, amikor megengedtem magamnak annyi pihenést, hogy elmentem Tomi barátommal motorozni.
Igazából motorral nem is nagyon vittek még soha, leszámítva azt a két alkalmat, amikor tizenakárhány éve Tomi bátyja, Peti vitt egy kört Cagiva Mitojával, meg mikor még annál is régebben Tibi unokatesóm mögött ülhettem a kipufogó nélküli Rigán.
Ezért most nagyon vártam ezt az élményt. Én magam nem szeretnék motorozni, mert félek tőle. Maximum egy robogót szeretnék majd egyszer, ami azért viszi a 80-90-et. Az talán még nem olyan életveszélyes. Bár tulajdonképpen a Harley-zás sem számít annyira veszélyesnek, mint gyorsasági motorral száguldani. A Harley-sok a szabadság szeretetéért motoroznak - gondolom ezzel kívülállóként sem mondtam nagy butaságot. Nem száguldoznak, hanem csak átpöszörögnek a tájon, miközben a kipufogó hangjában és a természet egyszerű szépségeiben gyönyörködnek.
Az első kilométereken még kicsit aggódtam, hogy nem fogok-e leesni hátulról, meg hogy a fényképezőgépem mennyire bírja az oldaldobozban a heves rázkódást és rezonanciát. De kibírta, úgyhogy sikerült megörökíteni a tiszai magas vízállást is Tiszakécskénél. Azért hozzá kell tenni, hogy emlékszem én gyerekkoromból (ami nem is olyan régen volt) ennél sokkal magasabb vízállásra az évnek ebben a szakában.
Az út során háromszor álltunk meg. Először Cegléden egy benzinkúton, hogy megigyunk egy energiaitalt, mert állítólag ez a motorosoknál egy hivatalos szertartás.
A második megálló Tiszakécskén volt, ahol lementünk a Tiszapartra megnézni, hogy mi a helyzet. Tényleg magasan van, de még éppen nem lépett ki a medréből.
Végül Kecskeméten tankoltunk, mert közben a moci megitta az üzemanyagmennyiség felét. Tankolás közben Tomi beszélt anyukájával telefonon, aki kicsit megfeddte, amiért nem vitt haza szódát, úgyhogy onnantól már egyenes úton húztunk hazafelé.
Az útvonalon - amit Tomi kis körnek nevez - érintettük Mikebudát, Albertirsát, Ceglédbercelt, Ceglédet, Törtelt, Jászkarajenőt, Tiszakécskét, és végül Kecskeméten keresztül jöttünk haza. Nagy élmény volt, annyi szent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése