Budapest Rallye

Zoliéknál családi hagyomány a raliversenyekért való rajongás, hiszen apukája is versenyzett régen, most pedig az unokatesója, Peti terelgeti a vasat a ralipályákon. Sőt, ha minden igaz, hamarosan Zoli is felbukkanhat hasonló szerepkörben.
Rendszeresen járnak versenyekre, most pedig az is aktualitást adott a Budapest Rallye megtekintésének, hogy Peti is rajthoz állt.

Zoli szombaton felhívott, hogy nincs-e kedvem velük tartani, mert jó lenne megörökíteni az eseményeket. Én pedig ilyenre nem igazán tudok nemet mondani (meg nem is akartam), úgyhogy vasárnap reggel útnak indunk. A napi szakasz két jó nevű falut, Úrit és Gombát kötötte össze. Mivel több gyorsasági nem volt, ezen mentek végig négyszer.
Ne várjanak tőlem ralis szakkifejezéseket, és azt sem tudom, hogy Peti melyik osztályban versenyzett. Én csak azt tudom, hogy jól ment, és azért voltam ott, hogy megörökítsem a hangulatot. Most pedig megpróbálom megosztani Önökkel, hogy milyen egy raliverseny. Nagy élmény, annyi szent!

Kezdjük ott, hogy ha az ember fotózni akar, valószínűleg csalódott lesz a kapott eredménnyel, hacsak nem profi fotós. Ezért én sem tápláltam nagy reményeket, hogy majd jó képeket készítek, viszont gyakorlásnak kitűnő egy ilyen rendezvény. De azért főleg videókat csináltam a kis Canonnal, amit nem is annyira féltettem, ellentétben a Sonyval. Úgyhogy a kis gépet még az egyenes végi lassítóként szolgáló gumikra is fel mertem tenni, hogy onnan vegye az eseményeket. Ezek a gumik ugye nem ritkán áldozatul esnek a féktávot elmérő versenyzőknek, ezért a többi néző eléggé csodálkozott, hogy odatettem a gépet. Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy talán kockázatos egy kicsit, de azért mégis nagyobb az esély, hogy a gép a helyén marad, mint hogy egy versenyautó kereke alá kerüljön. Ha pedig a helyén marad, egész látványos képsorokat rögzíthet. Például ilyeneket:

Vagy ha az embernek egy kis szerencséje van, akár ilyeneket is:

Egy kicsit nagyobb szerencsével és türelemmel pedig még ennél is jobbakat. Javasoltam Petinek, hogy kiteszem a gépet az út közepére, ha jön, ne ijedjen meg tőle, csak menjen át fölötte. De ő jobban aggódott a gépért, inkább nem támogatta az ötletet. Mondjuk akár defektet is kaphatott volna, ha véletlenül rámegy...
Egyébként nagyon jól hajtott, és jó időket is produkált a hasonló autókhoz képest.
Íme, ő így vette a lassítót, ahol a BMW megpördült:

Itt pedig a célbaérkezés pillanatai:



Köszönöm, „Olyan jó haverom a versenyző, hogy muszáj volt beugranom eléd integetni neki” úrnak, hogy tényleg bejött elém, miközben a gyors kocsik elhaladását megörökítő technikámat igyekeztem fejleszteni.

Azért később sikerült egész normálisan lekövetnem az autó mozgását.

De rájöttem, hogy sokkal jobb a nézőket is belekomponálni a képbe, mert ez adja vissza igazán a raliversenyek érzését.


Szorgos munka a szervizparkban két gyorsasági között

Petiék állása. A navigátor (aki hasonlít Mario Theissenre, és szerintem valóban ő is) épp megosztja tapasztalatait Zolival.

Ő pedig a srác, akiről eddig szó volt: Peti, a narancssárga 205-ös raliautó pilótája.

Aschenbrenner György, vagy egyszerűbben csak Asi nevét talán az is ismeri, aki nem követi napi szinten a rali világát. Ő a hazai bajnokságban szerepel, méghozzá az élmezőnyben. Ezen a versenyen — ami bajnokságon kívüli — gondolom főleg tesztelési szándékkal indult. Ennek ellenére ő uralta a viadalt. Bár nem csoda, ez volt a legállatabb autó.

Itiner egy raliautó ülésén. A navigátorok füzekekbe írják fel a kanyarokat és egyéb figyelemre érdemes dolgokat a pályabejáráson, hogy a versenyen a megfelelő időben tudják tájékoztatni a pilótát a következő kanyarok erősségéről és a veszélyekről.

Ilyen a nézők élete. Negyedórás sorbanállás az egyetlen hot-dogos előtt az Úrit és Gombát összekötő út közepén. Döbbenetes egyébként, hogy ennél sokkal hidegebben is mennyi ember képes órákon át árokpartokon álldogálni, hogy hárompercenként lásson elhúzni egy sietős tempóban haladó autót. Teljesen megértem őket, én is így vagyok vele.

A csapatok hozzátartozói több luxust élveznek. Ők gyakran padokat, asztalokat is hoznak magukkal. A bepácolt hús, és a grillfűszerek pedig szinte mindegyik szervizautó kötelező kellékei a szerszámokon kívül. Ilyenkor még azon sem csodálkozik az ember, ha azt látja, hogy a versenyben lévő autó szerelői a felkész húst éppen kombinált fogóval fordítják meg a grillrácson. Ilyen ez a rali.