Néztem is egyből, és egy Travel itinerary tárgyú levélke tűnt fel. A szövege pedig így kezdődött: THANK YOU FOR BOOKING WITH RYANAIR. Hoppá — mondom — ez nem semmi, dehát csak így foglaltál nekem repülőjegyet, hogy nem is beszéltünk róla? Nyugi, ha nem tudsz jönni, az sem nagy anyagi veszteség, meg különben is, Zolival meghívunk erre az utazásra — válaszolt Kati. Kezdtem értetlenkedni, mire mosolyogva mondta, hogy nézzem meg az e-mail végét. Ott láttam meg a döbbenetes sorokat:
PAYMENT DETAILS
********18.00 HUF Total Fare
*********0.00 HUF Taxes, Fees & Charges
********18.00 HUF Total Paid
Ez pontosan így szerepelt az e-mail végén, onnan másoltam ki. Kati aztán elmondta, hogy ne aggódjak, ez az összeg harmadolódik, ugyanis hármunknak szól, tehát a rám eső rész 6 forint, de tényleg meghívtak, úgyhogy ne foglalkozzak vele. Először nem nagyon akartam elhinni, és persze mások sem, akiknek meséltem. Leginkább Juhász Tomi barátom volt pesszimista. Egy alkalommal így fogalmazott: „Felnőtt emberek, és elhiszik, hogy 6 forintért utaznak”.
Na igen, ez az összeg még a fapados légitársaságok korában sem mindennapos, de így utólag bátran elmondhatom, tényleg ennyibe került a repülőút. Ezúton is köszönöm a meghívást, kedves barátaim!
Ilyen repülőjegyet találni egyébként nem művészet, csak utána kell járni. Most például épp Düsseldorfba kínál a Ryanair 1 Ft-os jegyet, ami oda-vissza szól. Ilyenkor szokták mondani, hogy persze, de az adók meg az illeték... Ma már minden ár kötelezően magában foglalja ezeket a tételeket, tehát nem kell olyan meglepetésekkel számolni, hogy az 1 Ft-os árból a végén mondjuk 12 ezer forintos lesz. Ilyen olcsó és kész — a Ryanair mindig szeretett borsot törni más légitársaságok orra alá. Persze ne higgyék, hogy ezen a járaton mindenki ennyiért utazott. A repülőn mellettem ülő srác például 25 ezret fizetett.
Az egésznek az a titka, hogy az olcsóságért cserébe rugalmasnak kell lennünk. Időben kell lefoglalni a jegyet (jelen esetben 6 héttel korábban), ami adott időpontra szól, tehát nem variálhatunk, el kell fogadnunk azt az indulási és érkezési dátumot, amire az akció szól. A 6 forintba nem fért bele az sem, hogy nagy csomaggal utazzunk. Fejenként egy kézipoggyászt vihettünk a fedélzetre, aminek súlya nem lehetett több 10 kilónál, és a táska méretei sem haladhatták meg az 55×40×20 centit. Ennél nagyobb és több csomagért extra pénzt kell fizetni. Az utazás négy napra szólt, szóval könnyen belátható, hogy ennyi időre nem sok mindent kell (és nem is érdemes) magunkkal vinnünk. Bőven bele lehet férni a keretbe, az én táskám például csak 5 kg-ot nyomott.
Online check in a másik varázsszó, ami olcsóbbá, de egyúttal kényelmesebbé is teszi a repülőtéri procedúrát. Az indulás előtti napon interneten „csekkoltunk be”, ezáltal a repülőtéren nem kellett sorba állnunk emiatt. A kevés csomag előnye még, hogy megérkezés után nem kell a poggyászokra várni, hanem húzhatunk is el egyből.
Az egyetlen dolog, ami fejtörést okozott, az volt, hogy a gép fedélzetére nem nagyon lehet folyadékot felvinni, nehogy valami MacGyver-en nevelkedett terrorista azokból készítsen bombát. Ezért még itthon be kellett vásárolni kis kiszerelésű, direkt ilyen célokra gyárott tisztálkodási szerekből és kozmetikumokból. Ezeket a repülőtéren kapott átlátszó, zárható tasakokba kellett pakolni. Egy fő összesen 1 liter folyadékot vihet fel, maximum 100 ml-es egységekben.
A repülőnk a Balaton mellett lévő sármelléki FlyBalaton repülőtérről indult. Kis repülőtér egy régi katonai bázis közepén, ami az ide érkező turistáknak elrettentő lehet. Bár az épület, és annak közvetlen környéke teljesen kultúrált. Ezek az extrém olcsó járatok ilyen helyekről indulnak, mert itt nem kell annyit fizetniük a repülőtér használatáért, mint pl. Ferihegyen.
Na, ennyit az előzményekről. Jöjjön a lényeg. A repülés sima volt, bár kis késéssel indultunk. A Frankfurt melletti Hahn repülőtérre megérkezve megkerestük, hogy honnan indul a busz a városba, mert ugye ez nem a központi repülőtér volt, ahonnan olyan egyszerű lenne bárhová eljutni. A buszozás — akárcsak a repülőút — kábé másfél óráig tartott. A végén viszont már jó helyen voltunk, a szállásunk — a Frankfurt Hostel — ugyanis gyalog 1 percre volt a főpályaudvartól, ahová a busz megérkezett. Gyorsan bejelentkeztünk, és elfoglaltuk a szobánkat, aminek saját fürdőszobája és erkélye is volt — fejenként 22 euro/éjszaka áron. Ez soknak tűnhet, de ehhez járt kontinentális reggeli. Sőt, szombaton még ingyen vacsora is egy olaszos Pasta Party keretében, ami igazán hangulatos volt. Ráadásul, mivel szállásunk a város szívében volt, megspóroltuk a tömegközlekedés borsos árát is. A felső képen a frankfurti főpályaudvar (Hauptbahnhof) látható, méghozzá a szobánk erkélyéről. Ilyen közel volt.
Miután lecuccoltunk, elindultunk a város felfedezésére. Ekkor ért minket az első sokk. Konstatáltuk, hogy ideiglenes lakóhelyünktől mindössze egy háztömbre található a piroslámpás negyed. Annyira, hogy még a hostel bejárata mellett is egy bordélyszerű helyre lehetett bejutni. Ez még önmagában nem baj persze, de azok az emberek, akik szembe jöttek az utcán... Egyébként ugyanolyan érzés, mint ha Pesten lennénk. Csak mi nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy mindenféle beteg ember mászkál mindenfelé, akik magukban beszélnek, gyanúsan viselkednek vagy épp előttünk lövik be magukat. Jellemző — ahogy a fenti képen is látható —, hogy a piroslámpás házak (mint itt a Dolly Buster Center) mellett normális üzletek, éttermek találhatók.
Autókról nem fogok külön posztban foglalkozni, csak elvétve említenék meg párat. Audiból, BMW-ből és Mercedesből annyi van, mint a szemét. Az átlagember ilyenekkel jár, esetleg ide lehet még venni a VW Touareget és a Passatot is, amiből főleg kombi szaladgál sok. Meg aztán úgy vettük észre, hogy a német ember igencsak szereti a Porschét is. Míg új Ferrarit egyet sem láttunk, új Porschéból kb annyi van, mint nálunk mondjuk Volkswagenből. Seatos Móni kedvéért megemlíteném, hogy új Ibizát is láttam, de csupán egyet, ráadásul szürke színben. Az itteni emberek inkább az Audira szavaznak.
Gabi mondta ugyan, hogy ne tegyek fel sok képet épületekről, mert azok senkit nem érdekelnek, de közben rájöttem, hogy Ágit, mint építészpalántát meg érdeklik, mert már a frankfurtos bevezető cikk illusztrációjának kapcsán is olyan szavakat használt, mint: eklektika, bauhaus, high-tech. Ági, itt lesz minden!
A baloldali henger tetejére (amin a nagy antenna van) vasárnap fel is mentünk, onnan aztán az egész várost be lehet látni. De erről majd egy következő részben számolok be. Mellette a vörösesbarna épület mindannyiunknak nagyon tetszett, kínai háznak hívtuk — lehet, hogy tényleg ez a neve.
A magas házak nyújtotta perspektívákkal nem győztem betelni. Nagyon tetszettek, bár elég nyomasztóak.
Hopp, mégegy stíluskeveredés. Ezek is marha jók voltak, ahogy egyik épületen visszatükröződött a másik. A napfényt is visszaverték, ami azért jó, mert így olyan helyekre is bevilágított a nap, ahol egyébként árnyék lett volna. Sokszor van az embernek olyan érzése, hogy két különböző irányból süt a nap egyszerre.
Turistaszállító tricikli — turista nélkül
Ez a kép Zoli kérésére készült Tominak, annak bizonyítékaként, hogy Frankfurtban is ismerik a Dacia Logant. Legalábbis a kombit, mert abból kettőt is láttunk.
Porsche Cayenne-ből persze jóval több akad. Ez a fehér volt a legjobban feltuningolva. Annyira durván nézett ki, hogy még Kati is csak annyit mondott, mikor meglátta: úúúú. Nem valami letisztult a formája így, a hangja viszont olyan, mint egy helikopteré. A sofőrje ráadásul tudatában volt társadalmi kötelezettségeinek, mert nyilván észrevette, hogy fotózom, és mikor zöldre váltott a lámpa, padlógázzal húzott el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése