Ma teljesen váratlanul bejött hozzánk a nyomdába egy kecskeméti ügyfelünk, egy láda friss pékáruval, hogy le kéne azokat fotózni. Kicsit meglepődtem, mert azt is csak úgy kérdezte meg, hogy van-e fényképezőgépe valakinek, szóval nem is lehetett biztos benne, hogy meg tudjuk oldani. Másrészt meg ma borult idő volt, és én mindig természetes fénynél szoktam fotózni (más megoldás híján). A borult idő pedig nem kedvezett a témának, amihez meleg fények kellenek. De úgy voltam vele, hogy valahogy majd megoldom. Elkezdtem körbenézni a nyomdában, hogy olyan papírt találjak alapnak, amire rátehetjük a kenyereket meg a kifliket. Keresés közben aztán hihetetlen felfedezést tettem. Egy raklapnyi papír tetején volt egy kis csomag, benne jónéhány piros színű kartonnal. Teljesen ledöbbentem, mert eleve piros hátteret szántam az egésznek. És ugye, ha eredetileg piros háttérrel fotózom, jobb, mint ha utólag csinálnám meg. Sőt, a piros papír annyira megtetszett, hogy gyorsan vettem is belőle 10 ívet, hogy háttérenek tudjam használni egyéb fotózások során is.
A kollégákkal szépen beállítottuk a friss pékárut, de közben alig bírtuk ki, hogy ne együnk belőlük. Végül sikerült türtőztetnünk magunkat, úgyhogy kezdődhetett a fotózás. Bevallom, ezúttal bevetettem a vakut is a biztos eredmény érdekében. Mégpedig úgy, hogy a vakut a plafon felé fordítottam, és egy piros borítójú könyvet helyeztem fölé, hogy a fény arról visszaverődve extrém meleg színekkel ajándékozza meg a témát.
Aztán jött egy jó fél óra Photoshop. Ha megfigyelik például a kép bal szélén a felső kenyér mögül kilógó kiflit, észrevehetik, hogy az ugyanaz, mint ami a jobb alsó sarokban van. Nem erőltettem meg magam, hogy megváltoztassam a kinézetét, ugyanis az energiám arra ment rá, hogy úgy állítgassam rajta a fényeket, mint ha árnyékot vetne rá a kenyér. Meg eleve sötétíteni kellett minden irányból, mivel az előtérben lévő kifli nyilvánvalóan több fényt kapott, és úgy nem lett volna élethű.
A fotózásra nem sok időt szántam, úgyhogy utólag már látom, hogy mit kellett volna másképp, de ez mindig így van. Azért összességében nem lett rossz, ugye? Szóval tűrhető. Egy szórólapra, háttérnek elmegy.
A lényeg, hogy a piros kartonnak nagyon örülök. Meg annak, hogy szert tettem 10 db A/1-es ívre. Aki szeretne mostanában piros hátteres portrét magáról, szóljon! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése