A tél szépségei II.

Pont egy éve, tavaly januárban történt, hogy Zoli és Peti kitalálták, hogy el kéne menni az Euroringre autózni egyet. Erről olvashatnak is itt. Szerintem azóta várták ezt a napot, amikor ismét zárt versenypályára gurulhattak.
A január egyik nagy előnye, hogy általában van hó, vagyis csúsznak az utak. Főleg egy versenypálya, amit nem sóznak és nem is takarítanak. És különben se jár arra senki ilyenkor. Vagy mégis?



Zoli még szombaton hívott, hogy menjek velük, mert Peti kibérelt egy pályát valahol, és ráadásul csatlakozik még hozzánk egy Mitsubishi Lancer Evo VIII is, amit a gazdája nem is nagyon mer elővenni közúton. És ha már autóznak, kellene egy médiás ember, aki én lennék. Na, ez elég jól hangzott ahhoz, hogy egy percig se gondolkozzak, hogy ott a helyem.
Úgyhogy vasárnap reggel felkerekedtünk, és elindultunk a Gyöngyös melletti Gokartland nevű pályára. Odaérve a srácok megkeresték a tulajt, hogy megbeszéljék a részleteket. Én addig lefotóztam az egymás mellé beállt autókat. A kék Astrától ne ijedjenek meg, az volt a kakukktojás, ami nem lépett pályára, de a srác, aki azzal érkezett, vezette a Peugeot-t és a Suzukit is. A fehér összkerekes Swiftet és a 205-ös raliautót a hűséges olvasóknak már nem kell bemutatnom, úgyhogy nem is térnék ki rájuk. Az Evo VIII-asról meg nem tudok nyilatkozni, akit érdekel, úgyis jobban tudja nálam a paramétereit. Azt is csak sejtem, hogy nyolcadik evolúciója a rali Lancernek. Sőt, mivel állítólag nyári gumi volt rajta, teljesen mindegy is, hogy hány lóerős, úgysem volt nagy jelentősége.

Indul a nyári gumis Evo

Indulnak Zoliék is, Kati pedig láthatóan örül neki

A pálya szerintem mindenkinek tetszett. Bár kisebb, mint az Euroring, ezért nem lehet olyan komoly tempót autózni rajta. De talán jobb is volt így. Főleg nekem, mert a középen van két óriási betongyűrű, amit domb vesz körül, onnan pedig beláttam az egész pályát és jól lehetett fotózni is.



Van a pálya területén egy nagyon szép fa is, ami nekem nagyon tetszett, és próbáltam sok képbe belecsempészni valahogy. Oké, itt az előtér talán még jobb. Azért elég szépen ment a sárga Mitsu...



Akárcsak Peti, akiben soha nem kellett csalódnom, mikor egy-egy látványosabb fotót szerettem volna készíteni.



Ez az autó pedig a nap poénja volt. Amikor megérkeztünk, találkoztunk a tulaj fiával is, aki épp egy Ladával volt. Amikor meglátta a gépeket, mondta, hogy úgy látja, inkább a Subarut kellett volna elővennie. Mi persze egyből izgalomba jöttünk, hogy mindjárt előgurul egy metálkék, arany felnis, minimum békalámpás Imprezával. Aztán helyette ez a Legacy kombi tűnt fel a semmiből. Én nagyon jót röhögtem, mikor megláttam. De nem lenézésből – mert egy Subaru rossz autó nem lehet –, csak vicces látvány volt a hóban driftelő öreg kombi.

Kati éppen Zolit igyekszik megörökíteni videón, amint a kanyarral birkózik

„Zoli, nem érdekel, hogy veszed be az S kanyar második felét, de ennek a guminak a vonalában keresztben gyere, légyszives.” – ez volt a kérésem egy jó fotó érdekében, és Zoli értette is, mire gondoltam.

Aztán Peti is megörvendeztetett, pedig neki nem is mondtam semmit :)

A következő körben Zoli kicsit szélesebben vette a kanyar elejét, és letakarította a hó jelentős részét a pálya széléről. Kár, hogy a tempó annyira nem látszik, mert itt olyan hatvannal csúszott keresztben.



A nap egyik legszebb pillanata volt, mikor a Swift és a Lancer egyszerre és ugyanúgy vett be egy kanyart. Csak a kép lehetett volna jobb.



Ezt csak azért fotóztam, hogy ha valaki azt mondaná ránk, hogy teljesen hülyék vagyunk, gondolkozzon el előbb. A quados srác szerint nyáron két kerék, télen négy kerék az igazi. És persze a négy kerék alatt véletlenül sem autót értett.

Zoli a kanyar belső ívéről nézve. Fel voltam készülve egy esetleges nagy ugrásra bármelyik irányba, de nem volt szükség rá

Peti elporol a kedvenc fám előtt

Ajjaj!

Zoli szélesíti a pályát, de itt csak annyira, amennyire kell

Hoppácska! Nézzék csak meg jobban ezt a képet! Ki vezeti a Swiftet? Kati a téli vezetést gyakorolja – padlógázzal.



Ez már Zoli, aki itt kicsit lekoppintotta az autó alját, ahogy lecsúszott az aszfaltról. Az arcáról sokmindent le lehet olvasni.

Ajj de széééép!

Majdnem két és fél óra autózás után álltak meg a srácok, amikor lejárt a pályabérlet. Bementek az egyik épületbe, én meg közben ballagtam vissza a pálya egyik kanyarja mellől, ahonnan fotóztam. Mikor odaértem, Kati hívott, hogy azonnal menjek be. Na, akkor már sejtettem, hogy talán nem szőnyeg mintabolt lehet odabent, hanem valami érdekesebb. Nem tévedtem. Az épület tele volt különböző versenygépekkel. 19 ezret forgó, harmincvalahány lóerős gokartok, terepre való gépek, ilyesmi.



És ami igazán ledöbbentett mindenek előtt: porosodott ott egy Renault Alpine, amiről véletlenül tudtam, hogy 3,0 literes, V6-os motorja van. És nem sok szaladgál belőle. Ennek meg még műszakija is van. Hihetetlen kincsek vannak itt, és az egész komplexumon messziről látszik, hogy akik itt tevékenykednek, igencsak szeretik a négykerekűeket.
A pálya honlapja sajnos elég kezdetleges állapotban van. Elég hiányos, de a kapcsolat menüpont alatt legalább ott egy térkép, hogy bárki megtalálhassa őket. Ennyi pedig elég is. Ajánlom mindenkinek a Gokartlandot. Szerintem nem utoljára voltunk itt.