Olyan kincsre bukkantam a neten, hogy el sem akarom hinni. Egy szerencsi játékbolt online játékmúzeumot nyitott, ahol mindenki megtalálhatja gyermekkora kedvenc játékait. Már a bevezető kis filmecske miatt is érdemes megnézni.
Csak egy pár képet mutatnék a kínálatukból. Ilyen Rába kamionja szerintem mindenkinek volt, aki a '90-es évek előtt született. Fémből készült, éles sarkokkal, abból az időből, amikor a jogszabályok nem óvták jobban a szülőknél a csemetéket mindenféle borzalmaktól. Ez még igazi, tisztességesen megépített játékautó volt, amivel az ember akár be is törhette testvére fejét egy-egy eldurvult veszekedéskor, és a jármű akkor is megúszta maradandó károsodás nélkül. Volt belőle igazi nyergesvontató is, pótkocsival, amivel tényleg gyilkolni is lehetett, ha a sarkával vágtak halántékon valakit.
Ez a rendőrautó sok fejtörést okozott kiskoromban. Na, nem az előbb említett fejbetörésre gondolok, hanem arra, hogy tetemes mennyiségű időt töprengtem rajta, hogy ennek melyik az eleje. Az arányok, az ajtók elhelyezkedése, a tető vonala, a lemezre festett utastér mind azt támasztotta alá, hogy ez az eleje, amit látunk. De akkor miért piros a lámpája? Máig nem tudom a választ, de ez annyira megkeserítette az életemet négyévesen, hogy inkább letörtem a lámpákat, hogy ne zavarják meg az agyamat. A szirénákat is letörtem, mert bénák voltak, ráadásul forogtak menet közben. Ezeket az elemeket eltávolítva egész jó kis low-rider született. Egyébként érdekelne, hogy volt valaki, akinek ez a rendőrségi autója jobb állapotban volt, mint a képen látható példány? Mert az enyém pont ugyanígy nézett ki, mielőtt titokban szétvertem egy kalapáccsal Tiszakécskén.
Szintén egy legenda a Coca-Cola szállító Transporter. Farmotoros, mint az igazi, lendkerekes, és ha sokat tolta az ember nagyobb sebességgel, akkor egy idő után iszonyatosan büdös lett az égett olajtól. De akkor is kedves illat lehetett mindannyiunknak. Ez az autó szinte tönkretehetetlen volt. Gyakran görkoriztam is vele, és még attól sem ment szét. Másfél éves lehettem, amikor az elsőt kaptam, és később tisztességes létszámú flotta jött össze belőle. Nagyobb koromban az egyiknek valahogy sikerült leműtenem a tetejét, ezáltal kabrióvá alakítani. A VW emblémát pedig az összesről leszedtem, és külön gyűjtöttem őket.
Jajj, de szép idők voltak azok...
Mindenki nézzen be ide, és nosztalgiázzon egyet. Jó érzés tudni, hogy van még olyan üzlet, ahol nem a haszonszerzés a legfontosabb szempont.
Csak egy pár képet mutatnék a kínálatukból. Ilyen Rába kamionja szerintem mindenkinek volt, aki a '90-es évek előtt született. Fémből készült, éles sarkokkal, abból az időből, amikor a jogszabályok nem óvták jobban a szülőknél a csemetéket mindenféle borzalmaktól. Ez még igazi, tisztességesen megépített játékautó volt, amivel az ember akár be is törhette testvére fejét egy-egy eldurvult veszekedéskor, és a jármű akkor is megúszta maradandó károsodás nélkül. Volt belőle igazi nyergesvontató is, pótkocsival, amivel tényleg gyilkolni is lehetett, ha a sarkával vágtak halántékon valakit.
Ez a rendőrautó sok fejtörést okozott kiskoromban. Na, nem az előbb említett fejbetörésre gondolok, hanem arra, hogy tetemes mennyiségű időt töprengtem rajta, hogy ennek melyik az eleje. Az arányok, az ajtók elhelyezkedése, a tető vonala, a lemezre festett utastér mind azt támasztotta alá, hogy ez az eleje, amit látunk. De akkor miért piros a lámpája? Máig nem tudom a választ, de ez annyira megkeserítette az életemet négyévesen, hogy inkább letörtem a lámpákat, hogy ne zavarják meg az agyamat. A szirénákat is letörtem, mert bénák voltak, ráadásul forogtak menet közben. Ezeket az elemeket eltávolítva egész jó kis low-rider született. Egyébként érdekelne, hogy volt valaki, akinek ez a rendőrségi autója jobb állapotban volt, mint a képen látható példány? Mert az enyém pont ugyanígy nézett ki, mielőtt titokban szétvertem egy kalapáccsal Tiszakécskén.
Szintén egy legenda a Coca-Cola szállító Transporter. Farmotoros, mint az igazi, lendkerekes, és ha sokat tolta az ember nagyobb sebességgel, akkor egy idő után iszonyatosan büdös lett az égett olajtól. De akkor is kedves illat lehetett mindannyiunknak. Ez az autó szinte tönkretehetetlen volt. Gyakran görkoriztam is vele, és még attól sem ment szét. Másfél éves lehettem, amikor az elsőt kaptam, és később tisztességes létszámú flotta jött össze belőle. Nagyobb koromban az egyiknek valahogy sikerült leműtenem a tetejét, ezáltal kabrióvá alakítani. A VW emblémát pedig az összesről leszedtem, és külön gyűjtöttem őket.
Jajj, de szép idők voltak azok...
Mindenki nézzen be ide, és nosztalgiázzon egyet. Jó érzés tudni, hogy van még olyan üzlet, ahol nem a haszonszerzés a legfontosabb szempont.
2 megjegyzés:
Pont ugyanilyen rendőrautóm volt. És szintén zavart a piros lámpa. Csak nekem az idők során elveszett e tetejéről az egyik sziréna... :(
Ne legyél szomorú emiatt. Ennél sokkal rosszabb is megtörtént már. Nekem volt egy Jaguar matchboxom, amihez tartozott lakókocsi is, csak nem tudtam ráakasztani, miután az öcsém valahogy leharapta a lakókocsinak azt a részét, amit rá kellett akasztani az autó vonóhorgára, és ami egyébként fémből volt, és nem tudom, hogy tudta egy 2 éves gyerek leharapni.
Megjegyzés küldése